A „lélekparkoló”
Talán a „lélekparkoló” kifejezésben fogalmazódik meg leginkább az együttes feladata:
„… ’pihenőhelyekre’ is szükségünk van: olyan helyekre, ahol Istenről és a lélekről (ami az Övé) szól mindaz, amit éppen teszünk, és a lelket táplálja. Olyankor, amikor éppen énekelünk, hegedülünk, szent szövegeket olvasunk, szent szövegekről beszélgetünk – anélkül, hogy tudatosan bármi különöset tennénk –, a lélek táplálkozik és ’parkol’. Pihen, félretéve mindazt, ami kívül, a munkahelyen, az utcán, a világban történik. Nem azért szükséges ez, mert el akarunk szakadni a világtól, hanem azért, hogy Isten közelében maradhassunk.” (beszélgetésrészlet)
Az alábbi idézetekkel, gondolatokkal abban szeretnénk segíteni, hogy a lélek pihenőhelyre és táplálékra találjon.
|
