2. A szerelem beteljesedése (Amor Sanctus)
Támadj fel északi szél, siess, déli szél, járd át kertemet, hadd szálljon illata!
Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit.
Húgom, mátkám máris megyek a kertembe,
szedem a mirhámat a balzsamommal együtt.
Egyenest a lépből eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt.
Kelj fel, kedvesem, gyere szépségem, nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult.
A föld színén immár virágok nyílnak.
Eljött a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön,
Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők és jó illatot árasztanak.
Kelj fel, kedvesem, gyere szépségem, sziklák hasadékában fészkelő galambom!
Rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen,
Mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat,
Mert szépen cseng a hangod és bájos az arcod!
Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!
3. Az eltávolodás (A kísértés)
Fogjátok meg a rókákat, és a rókafiakat,
Mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, ami éppen most virágzik!
4. Az újra egymásrátalálás
(kiengesztelődés és ráhagyatkozás)
A kedvesem az enyém és én az övé vagyok,
liliomok között legeltet mostanában,
míg fel nem támad a nappali szellő,
és az árnyékok útnak nem indulnak!
Térj vissza, kedvesem, mint a gazella,
vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein.
Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem,
de hiába kerestem, nem találtam.
Azért felkelek, bejárom a várost,
keresem a tereken és az utcákon:
Nem láttátok, akit szeret a lelkem?
Hiába kerestem, nem találtam,
találkoztam az őrökkel,
akik a várost járták:
Nem láttátok, akit szeret a lelkem?
Alig mentem tovább, otthagyva őket,
megtaláltam, akit szeret a lelkem,
belekapaszkodtam és nem engedem el,
míg be nem viszem anyámnak házába,
annak szobájába, ki méhében hordozott!
…Ki az ott, aki a puszta
felöl erre tart,
és a szerelmesére
támaszkodik?
BEVEZETÉS AZ ÉNEKEK ÉNEKÉHEZ (http://www.kereszteny.hu)
Az Énekek éneke, vagyis a legszebb ének a vőlegény és menyasszony kölcsönös szerelmi énekéből álló sorozat, ahol majd együtt vannak, majd elválnak, majd keresik és megtalálják egymást. A vőlegényt "királynak" (1,4.12) és "Salamon"-nak (3,7.9) nevezik. A menyasz-szonynak a neve "Sulammit" (7,1), amit vonatkozásba hoznak Sunamittal, aki Dávid és Salamon történetében szerepel (1Kir 1,3; 2,21-22). A hagyomány szerint Salamon költeményeket szerzett (1Kir 5,12), ezért neki tulajdonították ezt a költeményt is. Így került Salamon a könyv címébe (1,1). Az irodalmi eljárás ugyanaz, mint a Példabeszédek, a Prédikátor vagy a Bölcsesség könyvében. A cím miatt az Énekek énekét a bölcsességi könyvek közé sorolták. A görög Bibliában a Prédikátor könyve mögött, a Vulgátában a Prédikátor és a Bölcsesség könyve közt, kifejezetten két "salamoni" könyv között van. A héber Bibliában az öt megillót (tekercs) élén áll, amelyeket a nagy ünnepeken olvastak. Az Énekek énekét húsvétkor.
Ez a könyv, melyben nincs szó Istenről és amely a szenvedélyes szerelem hangját használja, ámulatba ejt. Kr. u. az 1. században zsidó körökben kételyek merültek fel kánoni voltáról, és a kérdést a hagyományra való hivatkozással döntötték el. A keresztény Egyház is mindig szentírási könyvnek ismerte el.
Nincs az Ószövetségnek olyan könyve, melyre oly sokféle magyarázatot adtak volna, mint erre. Csak két elfogadható van köztük. A zsidó tudósok allegóriának értelmezték: Isten szeretete Izrael iránt, és a nép szeretete Isten iránt úgy van benne leírva, mint a házastársak szeretete egymás iránt. A házassági szimbolikát különben a próféták Ozeás óta fejlesztették ki. A régi egyházi szerzők, Mopszvesztai Teodort kivéve, ezt a vonalat követték, de az allegória náluk Krisztusnak az Egyházzal kötött misztikus házasságát jelentette. A modern katolikus magyarázók általában véve hűek maradtak az allegorikus értelmezéshez, de különböző változatokban. Tartják magukat az általános tételhez, hogy Jahve Izrael jegyese, és ebből kiindulva keresik az Énekek énekében Izrael megtérésének történetét, reményeit és kiábrándulásait. Jegyzeteink ezt a magyarázatot veszik alapul.
A másik magyarázat a könyv szövegének a természetes értelmét tartja meg. Azt gondolja, hogy az Énekek éneke dalok gyűjteménye, amelyek ünneplik a törvényes emberi szerelmet, amely megszenteli a házastársak egyesülését. A tárgy profán, de mégis vallásos, mert az Isten megáldja a házasságot. Ugyanez az emberi szerelem mellékesen más ószövetségi könyvek tárgya is, pl. a Példabeszédek vagy a Prédikátor könyveié, és néha még a kifejezések is emlékeztetnek az Énekek éneke kifejezéseire. Ezt igazolja a próféták eljárása, akik ugyanígy beszélnek Jahve és Izrael viszonyáról. Nincs tehát semmi különös abban, hogy ennek a tárgynak egy egész könyvet szenteltek, és hogy a könyv bekerült a kánonba, és hogy Istentől sugalmazottnak kell tekinteni.
Ha elfogadjuk az allegorikus magyarázatot, akkor az Énekek énekében kereshetjük Jahve és Izrael kapcsolatának az elgondolását és kibontakozását. A benne található történeti utalások elősegítik a könyv korának a meghatározását is. Így keletkezését a Kr. e. 5. század második felére vagy valamivel előbbre helyezhetjük. Ha úgy tekintjük, mint különböző korokból származó énekek gyűjteményét, ehhez a történeti bizonyítékok hiányoznak. A nyelv alapján is feltételezhetjük, hogy a fogság utáni időből származik.
Bármilyen is az Énekek énekének irodalmi magyarázata, mindig jogos azt arra a kapcsolatra alkalmazni, amely Krisztus és Egyháza közt van, vagy amely az egyéni lelket Istenhez fűzi. Ebben az értelemben használták fel Keresztes Szent János és más misztikusok is.
