|
Titok vagy…
2010.04.26. 11:02
Titok vagy… Még meg akarlak ismerni…
Titok vagy… Még meg akarlak ismerni…De belátom,
előbb fel kell építenem az embert szívemben,
hogy megérthesselek…
Mert, hogy a fény szép és igaz legyen,
nem a fény természetét kell kikutatni, hanem elcsendesedni tudni
egy gyertya lobogásában…
Így, amikor lépésről-lépésre közeledem feléd:
átveszem örökrészem. Nem betolakodni akarok meghittségedbe,
hanem szeretnélek kézen fogni
És kezed puhaságában megszületik majd
a gondolatok, a ki nem mondott szavak értelmen túli súlya…
Mélységek, távlatok nyílnak
Csillapodik, elül a kérdések feszültsége,
mint régmúlt utakon a szekerek zörgése az
alkony homályában
Tudod, megszerettem benned, hogy az otthon is lehet győzelem.
A megszokott dolgok. Ahogy felforralod a teavizet. És értem
az egymásratalálás csomóit…
Arra éheztem, hogy legyek - a kötelékek létezésében,
akár egy vacsora szertartásában – a magam darabosságával,
esetlenségeivel, történetének terheivel….
Megérkeztem… Szeretném, ha néznénk egymást… Úgy, hogy látunk is…
És akkor, mint célba ért vándor, végre sarokba támaszthatom
Elnyűtt dolgaimat…
Mosolyodat pedig magamra terítem, mint valami köpönyeget
Ami megőriz tisztán… neked…
És hagyom, hogy a világra szeress…
Sok szeretettel: Imre
(Küldte, amikor értesült Ildikó betegségéről)
| 
