A CSENDRŐL

• Egyes afrikai népek azt állítják, hogy a törzsfőnöknek a szava szent, mert a csendből

születik”.

• Egy spanyol író szerint „a csend az, ami hitelesíti/igazolja a szavakat”

• VI. Pál azt írja: „A Názáreti iskola, melyben elkezdjük megismerni Krisztus életét, a csendre tanít elsősorban. Bárcsak ismét kivirulna bennünk a csend nagyrabecsülése, vagyis ennek a csodálatos és nélkülözhetetlen lelki magatartásának az értékelése”

A csend nem annyira a hangoknak a hiánya, hanem inkább a belső életnek a megnyilvánulása, a lélek összefogottsága, békéje és szárnyalása. A csend a zűrzavarnak a hiánya.

A kapcsolatot és a találkozást, pl. egy művészi alkotással, a bölcs emberrel, az igazi szerelemmel csak a csend biztosíthatja. Istent is elsősorban a csendben található meg.

Valaki azt mondta: „ahhoz, hogy Istennel tudjunk találkozni, szükségünk van egy sivatagra…és mindig van egy sivatag annak számára, aki méltó rá”

• García-Salvez, spanyol író így szól tanítványaihoz: „Ne félj a csendtől. A sok beszéd az üres embernek a jellemzője. Kint keresi azt, amit bent nem talál”

• Egy japán szentencia pedig: „Hallgatnod kell a csendes ember szavára”

• Szent Ágoston írásain ezt a mondatot találjuk: „Jézust ne keresd a tömegben… Istent csak a figyelem magányosságában lehet látni”

• Izajás könyvéből: „Nézzétek a szolgám, akit támogatok. A választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom a lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzetekhez. Nem kiált majd, és nem emeli fel a hangját. Szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádat nem töri össze, a pislákoló mécset nem oltja el. Hűségesen elviszi az igazságot. Nem lankad el, sem kedvét el nem veszíti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az Ő tanítására várnak a szigetek”

• A perzsa bölcsesség szerint: „A szó vet, a csend arat”  /Jézus, tanításával vet, kereszthalálával és feltámadásával arat azaz, megvált minket /

• René Char, francia költő azt írta: „A csend az igazságnak a hüvelye”. /Jézus csendben marad, amikor Pilátus megkérdezi: Mi az igazság?/

Számunkra a csend mindig titok marad, nem ismerhetjük sem tapasztalhatjuk meg igazából, teljesen. Úgy, ahogy Istent sem ismerhetjük se tapasztalhatjuk teljesen. De a szükséges csendben találkozhatunk vele, és ez a látszólagos csend is megszűnik, amikor Isten jelentkezik. Mert az imádság: párbeszéd. Ha nincs párbeszéd, akkor csak öncélú meditáció van. A meditáció viszont meddő és hasztalan, ha nem az imádságra irányul.

• A prédikátor könyvéből:”Vigyáz a lábadra, amikor Jézus házába mégy! Hallgatni menj oda! Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt! Mert az Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű!”

• Egy régi, rövid japán költemény így szól: az igazság, melyet meg lehet fogalmazni, nem az örök igazság. Az a név, amit ki lehet ejteni, nem az örökkévalónak a neve”

• Robert Juarroz, latin amerikai költő szerint: „A szavak a csendnek, a csend a mindenségnek az összefoglalója”

A Szentlélek csendben munkálkodik. Az örökkévalóság csendjében. Az átváltoztatásnál, bár előtte és utána ugyanis elhangzanak emberi szavak, mégis a titkot a Szentlélek csendes munkálkodásában sejtjük.

A szavak az időben léteznek, a csend az örökkévalóságban.

Amikor Jézus kilehelt a lelkét, egy százados felismerte benne az Isten arcát. Ilyen felismerés csak egy nagy csend közepette lehetséges. Abban a csendben, mely nem a hangoknak a hiánya, hanem a világ zűrzavarának a megszűnése. Amikor Isten megjelenik, akkor a látható, tapintható teremtett világnak e valóságai háttérbe szorulnak, hogy ne zavarják a találkozást.

• Mária, kincsesládaként, egész életen át „csendben őrzi szívében a Szentháromság titkait”

• A Katolikus katekizmusban olvassuk ezt a mondatot: „A három nagy Isteni titok: Mária szüzessége és szülése, és az Úr halála, Isten csendjében teljesedett be”

• Roger Schutz írásaiból: „Vajon nem keresztény hivatás-e a tabernákulum elé térdelni, és ott hallgatva eltölteni egy éjszakát?”