|
LLEKPARKOL (A blcsessg tjn)
2009.03.09. 14:43
LDJAD, N LELKEM, AZ URAT!
Hol vagy, n lelkem? „bredj mr!”
Tudom, s naprl-napra tapasztalom a testem minden porcikjt, rmeivel s knjaival egytt. A tudatomat, gondolataim, rzseim s rzelmeim mkdst, st valahol elhelyezkedst is meg tudom hatrozni. De a lelkem hol van? Pedig a lelkem az, ami igazbl n vagyok. A lelkem halhatatlan, amikor minden ms srba szll, a lelkem az, ami vgl tallkozik Istennel, akinek Lelke leheletnek ksznheti szletst (szletsemet), ltezst (ltezsemet).
Elmletileg knny elfogadni, hogy a lelkem az, amitl fgg minden ms „bellem”, ami n vagyok. s ha ez gy van, akkor azt is elfogadom, hogy n „elssorban” a lelkem vagyok. Ezrt is, az n kapcsolatom Istennel a lelkem dolga. Nem tapasztalhatom a lelkemet, inkbb tapasztal engem. Nem irnythatom, irnyit, nem rem el, de a lelkem mindig elr engem.
Avilai Szent Terz, amikor az elragadtatsrl beszl, akkor ezt mondja…”akkor megengedi (a tudatot?), hogy egy pillantst vessen, hogy mi trtnik oda bent” (ahol a llek Istennel tallkozik).
Mgis, a llek megtapasztalsa, „megrezhetsge” taln akkor vlik nyilvnvalv, amikor bnt kvetnk el. Mert akkor fjdalmat rznk, de nem tudjuk meghatrozni, milyen s a helyt sem. Klnbzik az rzelmek fjdalmaitl is! Tl van s tlmutat a tudati vagy „lelkiismeret-furdals” fjdalmn. Nem megbns sem, mert a megbns ennek a fjdalomnak a kvetkezmnye. A „lelki fjdalom” azrt jelentkezik, mert a llek kisebb-nagyobb mrtkben. elszakad Istentl. A szenny, ami rrakdott –a bn slyossgtl fggen- eltakarja, megakadlyozza Istennek a ltst, az kzelsgt, a vele val kapcsolatot. gy, mint amikor egy piszkos vegen t nem tudjuk lvezni tisztn a tjat, vagy egy hibs rdin nem halljuk jl az adst.
Amikor bnt kvetnk el, akkor tisztn rezzk-tudjuk, hogy valami nincs rendben. De ez nem a testtel kapcsolatban, sem a tudattal, sem az rzelmekkel van gy, hanem rezzk-tudjuk, hogy egszen msrl s sokkal tbbrl van sz.
ldjad, n lelkem, az Urat!
Azaz a mly, szinte s igazi ima-imdsgos kapcsolat Istennel is rzkeltetheti a Llek ltezst s gy valdi (Mi-) voltunkat. s a szeretetcselekedetek, amelyek megtiszttjk a rrakodott szennytl, meggygytjk a bn okozta sebektl, fjdalmaktl. A llek ldani tudja t, dicsteni s hlt adni, ha szeretetcselekedeteink nzetlenek, azaz, Jzustl valk s ltala, vele s benne vgzettek. Ezrt imdkozunk gy: „Csak egy szval mondd, s meggygyul az n lelkem!”
PJ
|
