Az „Úr hegyén” lakik az Isten. Nézz a szívedbe, neked hol lakik az Isten? A templomban szoktad őt megtalálni? – vagy otthon, ha imádkozol? – vagy, ha végigsétálsz a fák közt? Ugye, a életednek is megvan az a „szent hegye”, ahol találkozhatsz Vele?

Ha valóban várod Őt, „fel” kell menned ide, a te Szent hegyedre. És ha nagyon várod Őt, nagyon gyakran kell felmenned…

És nemcsak azért, hogy panaszkodj, hogy az igazadat keresd, hogy megvigasztalódj, hanem: „hogy tanítson meg útjaira, és ösvényein járhassunk.” Tényleg, akarod, hogy Ő tanítson téged útjaira? Szívesen járnál ösvényein?

Mert akkor járj Hozzá gyakran és kitárt szívvel. Ne azon ügyeskedj, hogy valahogy átcsald Őt a te útjaidra… Nem éred el, hogy titkos ösvényeiden járjon…

Ha engeded, hogy Ő tanítson téged, ha ezt az utat akarod elfogadni, nagyon hamar rájössz majd, hogy nem lehet! A hegy magas és fullasztó, az út , az ösvény szűk és járhatatlan. Az adventi négy hétben még csak-csak járod azt az „utat”. Imádkozol, jót teszel – és kész. Elfáradsz. Sok ez! Hát nem tanít minket útjaira az Úr?! Vagy rosszul járunk rajta? Nem, testvérem. Tanít az Úr minket, és jól-rosszul járunk is már az útján. De ott ez a „tananyag”. Hogy megtapasztald, mennyire nehéz feljárni az Úr hegyére, hogy rájöjj, mennyire nehéz bukdácsolni ösvényein. Ijedj meg, hogy nem bírod. Rémülj meg gyengeségeidtől.

És kezdj el kiáltani segítségért. Hidd, hogy segít rajtad!

Hajdu Judit: Vallomások Isten országáról című könyvéből (borítószöveg)