„Ez�rt k�rettem magamhoz a tan�t�kat, �s mondottam nekik:

– Nem az a feladatok, hogy meg�lj�tek az embert az � gyermekeiben, sem az, hogy hangy�t csin�ljatok bel�le a hangyaboly sz�m�ra. Mert engem nem �rdekel, mennyire �rzi mag�t boldognak az ember... Engem az �rdekel, hogy milyen m�rt�kben ember… �s nem t�r�d�m az ist�ll�ban �l� baromhoz hasonl�, j�llakott helyben �l�k gazdags�g�val.

Ne halmozz�tok el az embereket �res formul�kkal, hanem olyan k�pekkel, amelyek rendszert hordoznak magukban.

Ne t�lts�tek meg a fej�ket holt ismeretekkel, hanem tan�ts�tok meg �ket st�lusra, hogy meg tudj�k ragadni az igazs�got.

Ne �t�lj�tek k�pess�geir�l ilyen vagy olyan ir�nyban tan�s�tott, l�tsz�lag k�nny� felfog�suk alapj�n. Mert az jut legmesszebb, �s az aratja a legt�bb sikert, aki a legt�bbet dolgozott �nmaga ellen. Mindenek el�tt teh�t a szeretetre �gyeljetek.

Ne helyezz�tek a s�lyt a haszn�latra. Hanem az ember alkot�s�ra, av�gb�l, hogy h�ven �s becs�letesen gyalulja a deszk�j�t, �s akkor jobban fogja gyalulni.

Tan�ts�tok tiszteletre, mert a g�nyol�d�s a tehets�gtelen tulajdons�ga �s az arcok elfeled�se.

K�zdjetek az embernek az anyagi javakhoz val� k�t�d�se ellen. �s alap�ts�tok meg az embert az � gyermek�ben azzal, hogy mindenekel�tt a maga elcser�l�s�re tan�tj�tok meg, mert csere n�lk�l nincs egy�b, mint kiszikkad�s.

Tan�ts�tok elm�lked�sre �s im�ds�gra, mert a l�lek ett�l t�gul. �s a szeretet gyakorl�s�ra. Mert ki helyettes�ten� azt? �s a magunk szeretet a szeretet ellent�te.

Mindenekel�tt b�ntess�tek a hazugs�got �s az �rulkod�st… Egyed�l a h�s�g alkot er�ss�get... Aki h�s�ges, az mindenkor h�s�ges. �s nem h�s�ges az, aki el tudja �rulni a t�rs�t. Nekem er�s v�rosra van sz�ks�gem, �s ennek erej�t nem az emberek megroml�s�ra alap�tom.

Tan�tsatok a t�k�letess�g szeretet�re, mert minden m� halad�s Isten fel�, �s csup�n a hal�lban fejez�dhet be…”

“Ha hagyod elszaporodni a cs�t�nyokat, akkor megsz�letnek a cs�t�nyok jogai. Amelyek term�szetesen k�ts�gbevonhatatlanok. Azt�n �nekesei t�madnak, �s magasztalj�k �ket el�tted. Arr�l �nekelnek, milyen megrend�t� a pusztul�st�l fenyegetett cs�t�nyok sorsa.”

Antoine de Saint-Exup�ry