Ádventi imaóra

Ének  80. zsoltár (Figyelj ránk...)

(Olvasmány Szent Márk evangéliumából)

„Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek? Jézus így felelt: Hát búsulhat a násznép, míg vele van a vőlegény? Eljön a nap, amikor elveszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek…”

(Az énekek éneke könyvéből)

A vőlegény:

„Kelj fel kedvesem, gyere szépségem! Nézd elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön.

Már színesedik az elő fügetermés, hajtanak a szőlők, és jó illatot árasztanak.

Kelj fel kedvesem, gyere, szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom. Rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod”

(Szent bernát himnusza):

„Szent szeretet, szűz szeretet,

ünneplő, derűs szeretet,

kiben nincsen  semmi bűn,

de minden örömet ismer

s meri megcsókolni Istent

bizalommal, mindig hűn…

Hol ez megvan. mi hiányzik?

S kiben nincs meg, légyen bárki:

egyenlő a senkivel.

Szeretetben lesz a lélek

arája az Istenségnek

a Krisztussal egybekel”

Ének   Alma redemptoris mater

A mennyasszony:

„Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata!

Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit!”

A vőlegény:

Húgom, mátkám máris megyek a kertembe, szedem a mirhámat balzsamommal együtt, egyenest a lépből eszem mézemet, megiszom boromat a tejemmel együtt.

Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!”

(Aquinói Szent Tamás  himnusza)

Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem,

Aki e jelekben titkon vagy jelen.

Néked egész szívem átadja magát,

Mert Téged szemlélve elveszti magát….

Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,                                                                                                 Jézus, kit titokba fekve látlak itt,                                                                                                                              Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat                                                                                                     Lelkem szent fényedben boldogságomat?

Ének   Énekek éneke 1

A menyasszony:

„…szerelmem lemenet a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.

Én a kevesemé vagyok, s ő az enyém…a liliomok között legeltet”

(Avilai Szent Teréz: A lelki menyegző)

(„A lélek  állandóan érzi Isten jelenlétét,, s ezzel megelégszik, viszonzásul pedig fölajánlja Ő Szent Felségének ezt az áldozatot, ami  neki legtöbbe kerül: tudniillik, hogy kész élni az Ő kedvéért…)

Ő Szent Felsége megmutatta magát a léleknek és bevezette azt saját lakásába…Mindazon kegyelmekben, amelyeket itt osztogat az Úr, a lélek semmiképpen sem működik közre, hanem egyszerűen teljesen Isten kezére hagyja magát. Oly csendesen és annyira zajtalanul gazdagítja itt a lelket az Úr , mint amikor Salamon templomát építették, ahol szintén nem volt szabad zajt hallatni. Ebben az Isten-templomában is, ebben a lelki lakásban csupán Ő és a lélek élvezik egymás társaságát nagy csendesség közepette…Az értelemnek itt nincs dolga, nincs keresnivalója. Az Úr, aki teremtette, azt akarja, hogy most pihenjen meg, vagy legfeljebb azt engedi meg neki, hogy egy kis résen át lesse, mi történik odabenn…”

Ének   Énekek ének 2

A kar:

„Fogjátok meg a rókákat s a rókafiakat, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, amely éppen most virágzik!”

(Olvasmány Jeremiás könyvéből)

…”De a víg lakoma házába se menj be, hogy ott leülj, egyél és igyál. Mert azt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhallgattatom ezen a helyen a szemetek láttára és még a ti napjaitokban az öröm szavát és a vidámság szavát, a vőlegény és a menyasszony szavát…akkor majd ezt mondd nekik: Azért történt ez, mert már atyáitok elhagytak engem –mondja az Úr-, más istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak és őket imádták. Engem pedig elhagytak, és nem tartották meg törvényeimet…”

(Olvasmány a korintusiaknak írt leveléből)

„Én Isten féltékenységével féltelek titeket, mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz. Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. Ha ugyanis valaki jönne, és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdetünk, vagy más lelket kapnátok, mint ami elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek…”

Ének    Énekek éneke 3

 A menyasszony:

„A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok, liliomok közt legeltet mostanában. Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak.

Térj vissza, kedvesem, mint a gazella, vagy mint a szarvasborjú a szövetség hegyein. Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem, de hiába kerestem, nem találtam”

(Olvasmány Ezekiel könyvéből)

„Az Úr szózatot intézett hozzám: emberfia, tárd fel Jeruzsálem előtt iszonyatos vétkeit…Ezt üzeni az Úr, az Isten Jeruzsálemnek:…maradj életben és növekedj, mint a mezők virága…s fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig. Kebled kifejlődött és a hajzatod dús lett. De teljesen ruhátlan voltál. Akkor elmentem melletted és megláttalak. Elérkezett az idő, a szerelem ideje. Rád terítettem a köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem és szövetséget kötöttem veled –mondja az Úr, az Isten-, és az enyém lettél. Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől és megkentelek olajjal.

…Egyre szebb lettél, és eljutottál a királyságig. Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert tökéletes volt a pompa miatt, amibe öltöztettelek –mondja az Úr, az Isten-…Ám te elbíztad magad szépséged miatt, kicsapongó lettél s minden jött-mentnek felkínáltad magad…fogtad öltözékedet, színpompás magaslati helyeket csináltál belőlük és megszegted a szövetséget. Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled…Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél, mondja az Úr, az Isten…”

 (Középkori angol költő éneke Jézus szerelméről)

„Ha vágysz szerződni velem,

elszánva, hogy szíved

semmi másért ne éljen,

mert engem szeret:

én egemet ígérem

s hogy ott leszek veled…

Mert én vagyok az Isten,                                                                                                                                         Atyámtól származó,

S hogy a bűnös ne vesszen,

Lettem itt földlakó

…

így mutattam neked meg,

szenvedve,  hogy szeretlek,

s szívem mennyire jó.

Ének  Énekek éneke 4

A menyasszony:

„…Azért hát felkelek, bejárom  a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.

Hiába kerestem, nem találtam!

Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. Nem láttátok, akit szeret a lelkem?…Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.”

(Olvasmány Joel könyvéből)

„Fújjátok meg a harsonát a Sionon! Rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet, gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet!

Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket!

Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az asszony!

Sírjanak a papok, az Úr szolgái az előcsarnok és az oltár között, és mondják:

Könyörülj, Uram, népeden, ne hagyd, hogy gyalázat érje örökségedet s uralkodjanak rajta a népek!

Ne mondhassák a népek körében: Hol van az Istenül?

…Ekkor az Úr féltékeny szeretete gyulladt országa iránt, és megkegyelmezet népének”

 (Roger testvér írásaiból)

„Krisztus, te szüntelen kihívás vagy számomra, állandóan kérdezel: Hát te, kinek tartasz engem?

Te vagy az, aki soha nem érő életen át szeretsz engem…boldog, akinek szeretete –a te utadat járva- túlnő a halálon, hiszen a végső válasz az életed odaadása…Te változtatod át bennem naponta a nemet igenné. Nem részleteket akarsz tőlem, hanem egész valómat. Te vagy az, aki éjjel-nappal imádkozol bennem, magam sem tudom hogyan. Imám dadogás: Téged megszólítani at egyetlen névvel: Jézus!…ebben valósul meg közösségünk.

Ének   Conditor alme siderunt

 A kar:

„Ki az ott, aki a puszta felől erre tart, mint füstnek oszlopa? Mirhának és tömjének illata árad körülötte, és mindenféle különleges fűszeré.

Nézzétek, Salamon gyaloghintója! Hatvan hős van körülötte, Izraelnek legjava…mindenk kardja van, és jártasok a harcban, oldalukon a kard az éj rémei ellen.

Trónust építtetett magának Salamon király, a Libanon fáiból. Az oszlopok ezüstből csináltatta, a támláját aranyból, az ülését meg bíborból.

Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján!”

63. zsoltár

…Isten, én Istenem, pirkadatkor már

előtted virrasztok.

Téged szomjaz a lelkem,

utánad sóvárog a testem,

puszta, úttalan, víztelen vidéken.

Bárcsak megjelenhetnék előtted

A szent helyen,

És láthatnám hatalmadat

És dicsőségedet!

…Áldani akarlak, amíg csak élek,

és nevedben emelem fel a kezemet

…Lelkem hozzád tapad,

és jobbod erősen tart engem…

(Roger testvér írásaiból)

„Krisztust választani! Ő válaszút elé állít minket: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki odaadja életét az én szerelmemért, megtalálja azt”…egyszerűen, kétezer év óta, szelíd és alázatos szívvel ott áll minden emberi szív ajtajánál, és kopogtat: „Szeretsz-e engem?”.  És ha úgy látszik, hogy nem vagyunk képesek válaszolni Neki, még mindig így szólhatunk hozzá: „engedd, hogy átadjam magam Neked, hogy megnyugodjam Benned, Krisztusom, testestől-lelkestől”.

És akkor eljön a nap, amelyen azt fogja suttogni a lélek: „Arra vágyódva, hogy csak egyedül szükségesnek éljek, rád gondolok, Föltámadott. Szívem és lelkem, a testem is, miként a szomjas föld, Terád szomjazik. Mikor elfeledtelek, akkor sem szűntem meg szeretni Téged. És Te reám árasztod azt a szeretetet, amelynek neve megbocsátás, és élővé teszel engem"

Ének   Mira Dei caritas (De partus Virgine)

A menyasszony:

„Szerelmem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen.

Én a kedvesemé vagyok, s ő az enyém, liliomok közt legeltet…”

A kar:

„Ki az ott, aki a puszta felől erre tart és a szerelmesére támaszkodik?”

(Szent Bernát ujjongása Jézus nevére)

„Jézus édes emlékezet

te adsz szívünknek örömet.

Se méz, se semmi nem lehet

Jelenlétednél édesebb

…

(Jézus, szívbéli szent öröm,

Igazság kútja, fényözön,

Gyönyör, túl minden gyönyörön,

Kihez a vágy közel se jön.)

…

Maradj velünk, Uram, maradj,

Fényedből fényességet adj,

Elménkben ködöket ne hagyj,

Ki e világnak méze vagy!

…

(Jézus szerelme mennyei

Édességgel telisteli,

Ezerszer inkáb isteni,

mint ki tudhatnám mondani

...........

Kegyesem Jézus, add nekem,

szerelmed bőven érzenem,

színed előtt lenni jelen,

s glóriádba tekintenem.

...

Ég országának népe, szállj,

ajtót, kaput elébe tárj,

köszöntsd a győztest, harsonálj:

"Üdvőzlégy, Jézus, Nagy Király!"

(Olvasmány a Jelenések könyvéből)

"Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházban tanúsítsák ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag...

A lélek és a menyasszony hív: "Jöjj el!" Aki hallja, hívjon: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék. Jöjj el, Uram Jézus!"

Ének: Maranatha!