IMA ÓRA

Ének:  Várj és ne félj!    ( ének közben gyertyákat, mécseket gyújtunk)

1. elmélkedés: A fény   

A teremtés könyvéből…

Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és világos lett.”

Izsaiás könyvéből…

"A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük!

János evangéliumából…

„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága…”

…”Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: -Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága-„

Egy alig pislákoló gyertyalángnak a fénye…vagy az a ragyogás, amely képes átölelni az egész világot, bentről-kifelé, kintről-befelé egyszerre és szüntelenül. Van, amikor így látlak, Uram…máskor meg így sejtelek. Gyakran alig látható kicsi fényként jelentkezel…máskor úgy, mint egy örökké tartó oda-vissza robbanásnak vakító és édesen forró fénye.

Ó, Jézusom! Te vagy a fény, Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Nélküled csupa sötétség vagyok, semmi sem vagyok… Lelkem, szívem, tudatom, csak akkor kezd ébredezni, amikor legalább egy gyenge hajnali napsugarad megérinti, értelmet adva annak, hogy vagyok…vagy lehetek? Mert csak nálad leszek…és Nálad lenni az nem más, mint belemerülni örökké a Te Fényedbe. Azért, hogy végre éljek… Nálad, Benned, Veled mindörökké:

CSEND

ÉNEK: Te vagy a fény…  (ének közben helyezünk egy-két követ)

2. elmélkedés: A kő

A Teremtés könyvéből…

„… Amikor Jákob másnap felébredt, vettre a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajt öntött rá… Jákob fogadalmat tett: -Ma Isten velem lesz és védelmezz az úton, amelyen most járok, s kenyeret ad ennem… akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz…”

Józsué könyvéből…

„Aztán Józsue fogott egy nagy követ és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt, majd így szólt az egész néphez: -Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk, tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abba, hogy Isteneteket megtagadjátok…-

Lukács evangéliumából…

„Áldott az Úr nevében érkező király! kiáltották. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban! A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: -Mester, hallgattasd el tanítványaidat! –Mondom nektek- felelte- ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni”

Ezek a kövek oly némák, Uram, és mégis mennyi titkot őriznek! Mennyit tudnának elmondani az Üdvtörténetről. Milyen alázatosak és mégis, mennyit láttak, hány kinyilatkoztatásaidnak lehettek tanúi!...

Milyen szilárdak, mozdulatlanak és változatlanok! Pedig ők hordozzák a teremtés minden szépséget és minden titkát. Bensejükben remegve egy egész világ engedelmesen követi törvényeidet. Talán ezért, alázatosságuk és engedelmességük miatt, ezek a kövek és számlálhatatlan testvérei –a legnagyobb sziklától a legkisebb homokszemig- mind Téged hirdetnek, Uram.

E kövek által és keresztül láthatlak, Istenem és csodálhatom műveidet…Ha mi, emberek, gyáván, önzően, közömbösen is elhallgatunk, ők örökké és szüntelenül megszólalnak dicsérve nevedet. Ők is, úgy ahogyan egész Teremtés, sóvárognak utánad.

Csend

Ének:  Christe lux mundi    (Ének közben egy liliomot vagy már virágot teszünk az oltárra vagy előtt)

3. elmélkedés: a virág

Az Énekek Énekéből…

„Szerelmesem lement a kertjébe, a balzsamágyakhoz, hogy élvezze kertjét s liliomot szedjen. Én a kedvesemé vagyok s ő az enyém, a liliomok között legeltet”

Máté evangéliumából…

„Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyannőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint ezek közül. Ha a mezei virágot, amely, a virít, holnap pedig a kemencébe kerül így öltözteti az Isten, akkor benneteket kishitűek, nem sokkal inkább?”

Istenem, Te vagy a tökéletesség. Te vagy az igazság, te vagy a szeretet. Istenem, Te vagy a szépség.

Te gyönyörű vagy, Uram, és a teremtett világra is sugárzik valami ebből a számunkra felfoghatatlan, elérhetetlen tökéletes szépségedből. De miközben Te mindig és mindörökre változatlanul megmaradsz, ennek a virágnak a szépsége elhervad… ő pusztulásra van ítélve. Úgy tér vissza hozzád, hogy semmi látható nem marad utána.

De Uram… hadd ízleljem lassan és mélyen a hamarosan elmúló, halandó szépséget. Engedd megragadni ezt a pillanatot, szűnjön meg számomra is egy kicsit az idő, hogy tudjalak megközelíteni, és csodáljam gyönyörűségedet.

A szeretet mindent szépnek lát. minden erényt díszítve talál. A szeretett tárgy tökéletes annak, akinek szeret. Te tökéletes vagy, Uram, szép vagy, tökéletesen szép vagy.

…Látni szeretnélek a kertedben.

Csend

Ének: Ubi caritas  (A kő és a virág mellet teszünk egy üvegkancsót vízzel)

4. elmélkedés: A víz  

„Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel, jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted… barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad”

„… Zúgolódtak Isten ellen és így szóltak: -Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni? S lám, rácsapott a sziklára és megeredt a víz, előtört a forrás…”

János evangéliumából…

„Jézus azt felelte: -Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki mondja neked: adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked… aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne”

Tiszta szeretnék lenni, Uram… mint ez a víz

Átlátszó szeretnék lenni, Uram, mint ez a víz

Mindig friss szeretnék lenni, mint ez a víz.

Frissíteni, szomjat oltani szeretné… úgy, mint a víz. Barázdákat simítani, szíveket üdíteni szeretnék úgy, mint a víz.

Uram, Te vagy a Forrás. Te vagy az élet vize…és aki e vízből születik, benned marad, és gyümölcsöt hoz. De azt, aki nem marad meg benned, azt kivetik és megszárad. Uram, nézd nyomorúságomat, bocsásd meg minden gyengeségemet és engedd, hogy benned maradjak…és így bő és jó gyümölcsöt hozzak,

Csend

Ének: Te vagy a fény   (Egy kiskosárba helyezett félbe vágott és egy szelet kenyeret helyezünk)

5. elmélkedés: A kenyér 

A bölcsesség könyvéből…

„Ezzel szemben népedet angyalok eledelével tápláltad, és fáradhatatlanul kész kenyeret adtál nekik az égből, amely megadott minden élvezetet és minden ízlésnek megfelelt. Mert ajándékod megmutatta gyöngédségedet gyermekeid iránt, hiszen alkalmazkodott annak ízlésének, aki ette, és azzá változott, amivé ki-ki óhajtotta”.

János evangéliumából…

„Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere…Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér amelyet én adok, a testem a világ életéért”

A mindennapi kenyerünk, amelyet Te megadsz nekünk, Uram.

Sok mindenről örömmel letudnánk mondani…sok mindent nélkülözhetünk…csak ez a kenyér legyen mindig asztalunkon és ez elég lesz ahhoz, hogy szívünkben hálaének szálljon fel hozzád, Istenem.

Egy kenyér oly szerény és egyszerű, pedig mennyi és milyen sokféle munka van mögötte addig, amíg asztalunkhoz ér. az ember alkotta, de mindenek előtt –akaratod szerint- a föld és az ég áldása, amely nélkülük hiába fáradozna az emberi kéz.

Ez a  legtisztább és értékesebb eledelünk, nem csak életünk része, hanem maga az élet. Bár csak egyszerű testi táplálék, szentlelked erejéből átváltoztathatod örök lelki táplálékká. Mert Te vagy az igazi élet, Te vagy az élet kenyere és a kenyér színében maradtál velünk a világ végéig, mint örök és állandó, valóságos jelenlét. A Szentostyában vagy elrejtve titokzatosan, de teljes Isteni mivoltodban. „Íme, hitünk szent titka!” ..egy kis liszt és egy csepp víz lesz maga a Titok, lesz maga az Élet.

Nézem és gyönyörködöm e kenyérben. Szeretem fehérségében, melegségében, ahogy saját magát kínálja ahhoz, hogy éljek. És csodálom bölcsességedet, Uram, terveidet, döntéseidet, törvényeidet. Ember lettél, velünk voltál, megváltottál, és velünk maradtál elrejtve az Oltáriszentségben.

Nézem e kenyeret, és ha megérintem, megízlelem, érzem és tapasztalom jóságodat, szeretetedet, gondoskodásodat. De ha megérintem a Szentostyát, akkor Téged érintelek meg, a Te feltámadt és dicsőséges Testedet, ÉN URAM, ÉN ISTENEM…Könyörülj rajtam!

Csend

Ének: A szívem örül, jön az Úr  (A velünk együtt imádkozókra és azokra, akik rászorulnak imádságunkra gondolunk)

6. elmélkedés. Ők

A Teremtés könyvéből…

„Isten újra így szólt: Teremtsünk embert lépmásunkra, magunkhoz hasonlóvá…Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őket, férfinak és nőnek teremtette őket…Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: -Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá-…Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.”

A Sirák könyvéből…

„Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda visszatérjen. Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét s a földön minden lény urává tette. Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. Minden élő előtt félelmessé tette. Az állatok és madarak urává rendelte. Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki. Eltöltötte őket érteni tudással., s megmutatta mi a jó és mi a rossz. Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát. Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát. Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta z élet törvényét. Megegyezet velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit. Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját: -„Kerüljetek. így szólt- minden gonoszságot”…és rendet teremtett ember és ember között”

Ők mindig velem vannak, Uram. Ha távol vannak tőlem és akkor is amikor közel, mellettem vannak. Úgy, mint most. Velem vannak akár ismerem, vagy ha nem is tudom kik ők, ha sosem láttam őket. Amikor rám néznek, akkor velük együtt Te nézel rá. Ha hozzám szólnak, Te vagy az, aki hozzám szól, és ha rám várnak, akkor is Te vagy, aki rám vár…végtelen szelídséggel, kimeríthetetlen türelemmel. Az ő arcukon „temetve van Isten arca” Az ő szemük mögött lüktet a nagyszerű titok, ami Te magad vagy: az élet forrása és értelme. Tőlük hozzám érkeznek és körül vesznek kérdőjelek, várakozások, magányok, fájdalmak, félelmük és örömük. Gyakran az ajándékozott hitnek a jelenléte, valamikor fényesen kibontakozva, máskor csak mint ígéret, amely ne teljesült be. De, a hit hiányában is látom, hogy mégis, mindanyukban lüktet a remény.

Mindannyian Téged hordoznak, a Te Krisztusi arcodat. És mindegyikben látható a kereszt.

Ó, Uram, mindannyian Téged keresünk…Téged imádunk. Azok is, akik még nem találkoztak Veled, ők is vágyakoznak utánad. „A mi szomjunk nem csillapodik, amíg meg nem nyugszunk Benned. Ők most is itt vannak…és Te is itt vagy, hisz megígérted: „veletek maradok a világ végéig” ” Mert Te szeretsz minket. Meg akarsz szólítani minket. A tekinteted mindig minket keres addig, amíg rajtunk pihenhet. És vársz. Te is sóvárogsz utánunk. Te ránk vársz. Te rám vársz.

De én még sokszor vonakodom, kételkedek, elkerüllek, elfordulok Tőled, mentségeket találok, hogy ne lássak, ne lássam magam, ne lássalak Téged. Legtöbbször köd és hideg vesz körül. De vannak, akik merték viszonozni tekintetedet és befogadni vakító fényedet. Ők a szentjeid. .Hozzájuk folyamodom, tőlük is merítek erőt ahhoz, hogy tudjak felemelkedni és rád nézni, rájuk nézni, megszólalni, a kezemet kinyújtani azzal a tudattal, hogy az én arcomon is rejlik –nagyon mélyen eltemetve- Isten arca. Hinni akarok, hogy én is hordozom a Krisztusi arcodat, hogy bennem is lakozik a Szentlelked és hogy ők bennem is keresik azt a csodálatos, nagyszerű titkot ami, Teremtőm, uram és Megváltóm, TE MAGAD VAGY.

Csend

Ének: Ostende nobis   (Ha lehetőség van kitesszük az Oltáriszentséget, ellenkező esetben egy szép Jézus ikont, képet)

7. elmélkedés: Kövess engem

János evangéliumából…

„Erre Fülöp kérte: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, az elég lesz nekünk” „Már oly régóta veletek vagyok –felelte Jézus- és nem ismersz, Fülöp?” Akai engem látott, az Atyát is látta…higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem”

Máté evangéliumából…

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoznak, én megkönnyítlek titeket. Vegyetek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű”

Jézus, Te vagy Fény.

Jézus, Te vagy a Szépség.

Jézus, Te vagy a Szeretet.

Jézus, Te vagy az Út.

Jézus, Te vagy az Út.

Jézus, Te vagy az Igazság.

Jézus, Te vagy az Élet.

Jézus, Te vagy a Remény.

Jézus, Te vagy az Öröm.

Jézus, Te vagy a Jóság.

Jézus, Te vagy a Forrás.

Jézus, Te vagy a Bölcsesség.

Jézus, Te vagy a Tökéletesség.

Jézus, Te vagy a Csend.

Jézus, Te vagy a Béke.

(Utolsó fohász Ádvent időben: Jöjj el, Uram Jézus! Nagyböjtben: Imádunk Téged, Krisztus, ,mert szentkereszted által megváltottad a világot! Húsvétkor: Feltámadott az Úr, Alleluja!, stb.)

Hosszabb csend

Befejező ének: Maranatha (Efraím)

Az éneket úgy válogassuk, hogy kövessék az Egyházi évet.