amor sanctus
Amor Sanctus * Zsámbéki Szkóla

..."Legyen gyönyörűsége az én énekemben,

én pedig hadd gyönyörködjem az Úrban..."

 

103. zsoltár

 
Lélekparkoló

LÉLEKPARKOLÓ

 >>>

  

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
NAPTÁR

 
SZÖVEGEK

  Latin text  >>>

 

 
Amor Sanctus
Szent Bernát ritmusa az isteni szeretetről
 
Szent szeretet, szűz szeretet,
Ünneplő, derűs szeretet
Kiben nincsen semmi bűn,
De minden örömöt ismer
S meri megcsókolni Istent
Bizalommal, mindig hűn!
 
Szűz szeretet, mindig diadalmas,
Mégis mindig lakodalmas,
Mégis mindig mámoros!
Magas szeretet, királyi
Több mint fiui s leányi;
Mátkasággal koszorús!
 
Hol ez megvan: mi hiányzik?
S kiben nincs meg, légyen bárki:
Egyenlő a senkivel.
Szeretetben lesz a lélek
Arája az Istenségnek
S Krisztusával egybekel.
 
A szeretet sír és óhajt;
A szeretet kér és sóhajt;
Sóhajjal táplálkozik.
A szeretet, hogyha nem könny,
Nem sóhaj, mélyéből nem jön,
Nem is égő, igazi.
 
S oly nagy a szeretet lángja
És az égést úgy kívánja,
Hogy kihunyni sohse fog;
Semmi zápor el nem oltja
S folyóvíz el nem fojtja;
Mindig csak jobban lobog!
 
S ez a láng maga az élet;
Másra nem lehet szükséged!
Ami jó még van egyéb,
Nélküle nem ér semmit!
Mind leolvad és elomlik!
Mind csak tűnő semmiség…

 

 
regrisztráció
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
KOTTÁK

 

 >>>

 

 
számláló
Indulás: 2007-03-23
 
Vasárnapi olvasmány
Vasárnapi olvasmány : Új hozzászólás
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Idézett hozzászólás:

 2011. április 10. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!” 
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” 
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

 Néhány napja történt, hogy egy virrasztás alkalmával arról beszélgettünk, kinek mi a legfontosabb az idei nagyböjtben. Egy nővér mosolyogva mondta: A feltámadás. A nagyböjtben végül is erre készülünk, hogy a lemondás, a böjtölés által valahogy közelebb kerüljünk a szenvedés, a megváltás és a feltámadás titkához. „Én vagyok a feltámadás és az élet. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre.”
 
Ritkán gondolunk arra, milyen gyakran válunk mi magunk is Lázárokká. A bűnben valamilyen módon mi is újra meg újra meghalunk. Elgyengülünk, elfáradunk, mintha el-el esnénk a kereszt alatt, amit hordozunk. Ahogy Lázár sírjánál Jézus elsírta magát, ugyanúgy szenved velünk is. Végül megtapasztalhatjuk a szerető és irgalmas Isten megbocsájtó, megújító kegyelmét. Jön a feltámadás...

 

Ahogy Jézus elindul Lázárhoz, mintha csak a keresztúton indulna el. Ahogy csalódást okoz rokonainak, úgy okoz majd csalódást megint, amikor meghal a kereszten. Összetörik bennünk egy kép, de megszületik egy új. Látjuk Jézust, ahogy könnyezik Lázár sírjánál, később pedig látjuk Őt, ahogy összeroskad a kereszt alatt. Látjuk az alázatos, irgalmas, szelíd Jézust, aki a mennyei Atya akaratát teljesíti. Látjuk azokat a kereszteket, amelyekkel életében találkozik, és azt is, amelyet később vesz majd magára, hogy megszabadítson minket bűneinktől. 

 A szenvedés, a kereszt vezet el a feltámadás dicsőségére. 

„Én vagyok a feltámadás és az élet. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre.”

 

Bejegyzés:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
  SúgóSúgó
[35-16] [15-1]

2012.01.31. 11:55
PJ

micsoda dilemma.... nem elég a hit, Hozzáállás,életforma kérdés is, Engedni vagy nem, hogy Jézus belépjén az életünkbe... elkötelezni magunkat vele, követni őt.

 


2012.01.30. 19:37

2012. január 29. Évközi negyedik vasárnap /Mk 1,21-28/

 Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált: "Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje." Jézus ráparancsolt, így szólva: "Hallgass és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. Mindnyájan elcsodálkoztak. "Ki ez? - kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki." Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?
 Nem vesszük szívesen, ha a gonosz lélek beszél belőlünk. Sőt, azt sem szeretjük, ha a saját önzésünk szólal meg belőlünk –főleg, ha ezt észrevesszük. Talán ritkán elmélkedünk azokon a szentírási részeken, amikor a gonosz lélek szólal meg. Ritkán helyezkedünk bele a negatív szerepekbe. Pedig menyi mindenben hasonlóak vagyunk!
 A hitünket, és nem feltétlenül a vallásosságunk mélységét tekintve, talán az egyik legfontosabb kérdés ez: mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?
 Mi a „közünk”? Mi az, ami közös bennünk? Mi az, amibe beengedjük a másikat? Mi az, amiben hallgatunk a másikra? Mi az, amiben közösséggé válunk?
 (Talán csak játék a szavakkal… de az már valami kapcsolatot feltételez, ha az a kérdés, mi közünk egymáshoz. Ha azt kérdezem, mi közöd hozzám, mi közöm hozzád, akkor már magunkat zárjuk el a másiktól. Ez az, ami valóban megoszt. Mégis milyen gyakran mondjuk - keresztény körökben is- hogy Jézussal ugyan nincsen "bajunk", a tanításával sem, de az Egyház… az Egyház tilt valamit, az Egyház gátol minket valamiben, felesleges szabályokat ír elő. Ritkán gondolunk bele, hogy az Egyház mégiscsak a megfeszített és feltámadt Krisztus teste, Krisztus az Egyház.)
 Maga a gonosz lélek is tudja, mi köze van Krisztushoz. Maga a gonosz lélek mondja ki: Te vagy az Isten Szentje. Mintha azt mondaná, te vagy a Mindenható! A gonosz léleknek is van „köze” Jézushoz. A gonosz lélek is tudja magát viszonytani Jézushoz.
 

Hát próbáljuk meg mi is! Hol a helyünk? Hol van Krisztus helye az életünkben?
Valóban, mi közünk hozzád, názáreti Jézus?

 


2011.07.12. 15:52
Ágoston

2011. július 10. Évközi tizenötödik vasárnap /Mt 13: 1-23/

 Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket, mondván: "Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették. Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben. Amikor azonban forrón tűzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnőttek, elfojtották. A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek füle van, hallja meg!"

Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket. A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.

Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet! Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik. A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést. Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."

 Megállt, és leült a parton.  Sokak által magyarázott, és sokakat megihletett példabeszéd. De ez is ezzel a nagyon egyszerű mozdulattal(?), jelzéssel(?), gesztussal (?) kezdődik. Jézus leül.
 Leül, megpihen, vár. A tömeg pedig őt várja, nem megy el. Amikor valami fontosat akarunk mondani, mi is megállunk, ha lehet, leülünk. Aki leül, az nekünk szenteli a figyelmét, aki leül, az nem szalad el, aki leül, az időt hagy a kérdésekre. Jézus leül. Megáll a parton, leül az emmauszi tanítványok asztalához, leül a bárkában, leül Zakeus házában.

 Jézus leül. A kérdés az, mi leülünk-e mellé?

 

Vess, mindig csak vess,
vesd el a remény magját.
Vesd el mosolyod a környező világban,
hogy győztes maradj az élet harcában.
Vesd el bátorságod kemény magját,
hogy majd másokon segíts.
Vess lelkesedést, hitet,
és vess mindig forró szívszeretetet.
Vess el kis dolgokat,
csekély apróságot is.
Ne lankadj,
legyen bizalmad,
földünk talpalatnyi, piciny része is
a te vetésedtől lesz így gazdagabb.


2011.07.03. 22:39

2011. július 3. Évközi tizennegyedik vasárnap - Jézus Szentséges Szíve /Mt 11; 25-30/

Abban az időben Jézus ezeket mondta: "Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű."

 Keresztelőn voltunk ma. Karácsonykor született unokaöcsémet keresztelték. Elnéztem őt, és a kétéves nővérkéjét, aki ma különösen is vidám volt. Sokat nevetett, beszélt – bár még nem sokat érteni belőle – játszott. Mindig szaladt valakihez, akinél elidőzött, aztán ment valaki máshoz. Mindenütt kapott mosolyt, nevetést, játszottunk vele picit.
 Olyan könnyű a szívük, a lelkük. Verus, a nagyobbik azért néha már durcás, elszégyelli magát, megsértődik, olyankor nehezebb vele. Aztán pár perc, és mintha elszállt volna minden gondja. Vajon ebben az Isteni igában járnak? Jézus mellett lépdelve? Hiszen a gyermekek szelídek, alázatos szívűek, mint Jézus. Szelíden, alázatos szívvel mennek. Tisztán, egyszerűen.

 Aztán valamiért – talán bűnre hajló természetünk miatt – kilépünk ebből az igából. Másutt akarunk tanulni, tapasztalatot, tudást szerezni, boldogságot keresni. Jézus mégis visszavár! Meghív minket, akik terheket hordozunk. Meghív újra ebbe az igába, hogy vele közösen járjunk, viseljük az élet terheit.
 A jézusi könnyű teher. Mennyiszer mondják, hogy a keresztény ember fogva tartják a parancsolatok, a dogmák, a törvények. Ez lenne a könnyű teher? Akik ezt kérdezik, már régen elbújtak álarcaikba, elfelejtették, vagy nem is tudták, hogy mindannyian Isten képmásai vagyunk. Nagy szabadságunkban súlyos terheket veszünk fel, leláncoljuk magunkat.  Ő mégis hív, szólít minket. Irgalmas szívével szeret minket. Nem ítél meg, hanem szeretettel fogad.

Mennyiszer mondjuk, hogy amikor nehézségünk van, nem tudjuk, merre tovább, az Isten tenyerén hordoz minket. Előttem egy kép. Ezen a képen Isten nem a tenyerén hordoz, hanem szeretettel mellém lép. Velem küzd, velem izzad, talán velem könnyezik, de amikor már összeesnék, akkor mellém lép, felemel, bíztat. Közösséget alkot velem.

 Ha felveszem azt a Jézusi igát, ugyan hordoznom kell a könnyű terhet. De Jézus is ott van mellettem, hogy hordozza az én terhemet.

Közösséget alkot velem.

 Irgalmas szeretetével vesz körül.


2011.06.27. 23:08

2011. június 26. Krisztus Szent Teste és Vére – ÚRNAPJA /Jn 6,51-58/

Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: "Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért." Vita támadt erre a zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!" Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában.

 "Jézust esszük, benne élünk."

 Testét és vérét, amely valóságos étel, és valóságos ital. Milyen szépen beszél Jézus. Nem az a célja, hogy megértsem a szavait, megértsem az eszemmel, értelmemmel, hogy miért jó nekem, ha eszem az Ő testét, iszom az Ő vérét, miért jó, a „részem lesz Benne”. A szívünkben szólít meg minket. Vágyakozást ébreszt bennünk Őutána.
 Ha valakit szeretünk, igyekszünk hozzá hasonlóvá válni, igyekszünk vele eggyé válni. Így szeret minket Krisztus. Odaadja magát nekünk, velünk akar eggyé válni.
Kereshetjük, magyarázhatjuk, hogyan van jelen a borban, az ostyában. Hogyan válik az Krisztus testévé és vérévé. Hisszük-e?
Ha megéltük a vele való egységet, legalább egyszer életünkben… ha megéltük, hogy valóban ott van bennünk, velünk. Ha megéltük, hogy a Szentáldozás, a vele való egyesülés által új erő töltött el bennünket, elmúlt a szomorúságunk, derű, öröm töltött el bennünket. Ő az… az égből alászállott kenyér.
Valóban előképe ennek a kenyérnek az ószövetségi manna. Kenyér, ami szintén az égből szállott alá. De akik ették, meghaltak, és maga a manna is megromlott. Elmúlt. Csökkentette az éhséget, de csak a test éhségét, vágyát.

Jézust esszük, benne élünk. Amikor Jézus a szamariai asszonnyal beszél, ezeket mondja neki: a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő forrás lesz tebenned. (Jn 4,14) Meghív bennünket a keresztségre, most pedig, amikor önmagát adja nekünk, meghív minket az örök életre.

Örök életre szökellő forrás lesz tebenned…
      Ha eszed az én testemet, iszod az én véremet, én benned maradok, te pedig énbennem.

 

 


2011.06.20. 23:12

2011. június 12. Évközi tizenkettedik vasárnap Szentháromság vasárnap /Jn 3, 16-18/

 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.

 Saint-Exupery egy mondata jut eszembe. „Vésd eszedbe: amikor templomába lépsz, Isten nem ítél meg téged, hanem barátként fogad.” Vésd eszedbe… Aki hisz benne, nem esik ítélet alá.

 Könnyű így hinni? Könnyű ebben hinni? Könnyű Neki hinni? Elfogadni az Isten szeretetét, ölelő karját, ahogy a tékozló fiút fogadja… vagy „megalkotni” az ítélő, haragvó, számonkérő Istent. Milyen hit ez? A gyermek hite, a kicsinyek hite, a szegények hite. És a mi hitünk is. És hogy meg ne feledkezzünk erről, időről időre megtapasztaljuk a szegénységet, az egyszerűséget, a kiszolgáltatottságot, amikor már csak az irgalmas Istenben bízhatunk.

 … el ne vesszen, hanem örök élete legyen… Nem tudjuk mi ez, de hisszük. Ahogy a Szentháromság titkát sem érthetjük meg, csak hisszük. Nagyon tetszett nekem egy magyarázat, vagy értelmezés. Ha valóban szeretet az Isten, nem lehet egyetlen személy. Közösség kell hogy legyen, hiszen csak ott lehetséges a szeretet. Szeretet az isten. Szeretetből adta értünk egyszülött Fiát. Szeretetből adta nekünk a Szentlelket.

 Amikor megfáradunk, ellankadunk, megbotlunk az úton, akkor ez a Lélek az, ami megtart. Ami hisz, remél, szeret bennünk, és tanít meg minket újra a szeretetre.

 

 


2011.06.13. 20:49

2011. június 12. Pünkösdvasárnap /Jn 20,19-23/

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."

 

 Egy maroknyi ember, akik félelmükben zárva tartják az ajtót. Aki láthatta, tudhatta, hogy ott vannak, valószínűleg nem jósolt hosszú jövőt nekik. Egy maroknyi ember, elkeseredettek, magányosak, gyászolók. Vannak néhányan, akik, akik reménykednek, várnak, és egy-kettő olyan, aki megmagyarázhatatlan módon, de hisz, élő hittel. Imádkoznak, beszélgetnek, nem tudjuk, de együtt vannak, közösséget alkotnak. 
Ebben a közösségben jelenik meg Jézus. Természetesen, néhány szóval: „Békesség nektek!” És még sokszor megjelenik nekik, beszél nekik a Szentlélekről, a Vigasztalóról.
 Ugyanez ismétlődik meg sok idő múlva. Jézus már felment a mennybe, a tanítványok ismét együtt vannak. ugyanazon a helyen, ugyanaz a közösség. Ekkor már nincsenek köztük kételkedők, hitetlenek. Valóban egy szívvé, egy lélekké válnak.
 Nem telt el hosszú idő a két alkalom között, mégis a tanítványok egészen megváltoztak. Reméltek, hittek, bíztak, feladatot kaptak, célt, jövőt kaptak. Kaptak valakit, aki valóban legyőzte a halált. Végül megkapják a szentlelket, hogy kitartsanak, hogy legyen kellő bölcsességük, figyelmük, szeretetük, hirdetni az Isten országát.

 Megvan ez az erő bennünk? Hisszük? Érezzük? Vagy csak annyit tudunk, hogy amikor a „kimerültség győzött rajtam éppen, s felettem a bajok nehéz felhői gyűltek” egyszer csak valóban feltámadt az a szellő, ami „ott fúj, ahol akar” – nem feltétlenül ott, ahol mi emberi ésszel szükségesnek, netán „jogosnak” tartjuk -, és erőt, lendületet, új szívet ad.
 Eljön…

„nálatok marad, és bennetek lesz” Jn 14, 17

 

 

 


2011.06.06. 00:30

 

 

2011. június 5. – Húsvét hetedik vasárnapja Urunk mennybemenetele / Mt. 28, 16-20 /

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: "Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!"

 Ahogy oly sokszor, Jézus megint külön helyre hívja a tanítványokat. Valami különleges dologra készül. És még mindig vannak a tanítványok között kételkedők. Mégis küldetést ad nekik, és nekünk is.
 Eszembe jutott egy, a szentlélekváráson elhangzott mondat a szolgálattal kapcsolatban. Amikor énekeltek – szolgáltok – mindig úgy tegyétek azt, hogy valaki éppen ezáltal léphet közelebb Istenhez. A kérdés, hiteles vagy-e? Mindent megteszel-e?
 Végül… Máté evangéliumának legfontosabb üzenete…
„veletek vagyok minden nap a világ végéig!”
Hát keresd, találd meg Őt! Minden nap, újra, meg újra!


2011.05.29. 22:44

2011. május 29. Húsvét hatodik vasárnapja /Jn 14, 15-21/

 „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van, és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.”

 

… bennetek van, és bennetek marad…

 Milyen egyszerűek, szelídek megint Jézus szavai. Nem ítélnek, nem utasítanak… Csupán utat mutatnak, lehetőséget adnak. Reményt, életet, jövőt.

 A kérdés az, hisszük-e ezt? Elhiszed, hogy a Szentlélek ott van benned? Hogy szüntelen munkálkodik benned? Elhiszed, annak ellenére, hogy nem érzed a jelenlétét? Elhiszed annak ellenére, hogy fájdalom és szenvedés vesz körül? Elhiszed, annak ellenére, hogy újra és újra elbuksz, vétkezel?

 Bár Jézus azt mondja, „aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja.” Mégis Ő az, aki előbb szeretett minket. Elküldi nekünk a szeretet lelkét, hogy általa gazdagodjunk, és gazdagítsunk másokat is.

 

 Merjük hát rábízni magunkat, hogy a Lélek működjön bennünk!


2011.05.22. 23:27

2011. május 22. Húsvét ötödik vasárnapja /Jn 14,1-12/

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek, és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbe vinni, amelyeket én cselekszem, sőt, még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.

 

Út, igazság és élet.

Egyszer egy hittanórán - éppen bérmálkozásra készítettek fel minket – a példaképekről beszélgettünk. Valaki megjegyezte, hogy Jézus Krisztus is lehet példakép számunkra. Nem emlékszem pontosan, hogyan fejtette ki, de az atya megjegyezte, hogy Jézus Krisztust ritkán szoktuk példaképként emlegetni. Ment tovább a beszélgetés, de bennem meg megmozdult valami. Úgy éreztem, hogy ez valahol baj, ha így van. És valahol éppen a lényeget veszítjük el ezáltal.

 Dönthetünk. Valóban ő az út, az igazság, és az élet számunkra, vagy valami más?

Út, amiről sokszor letérünk, de mindig visszatalálunk, Igazság, amelyet nehezen hordozunk, de ami végül megment minket, és ő az Élet, hiszen feltámadásával legyőzte a halált.

Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek!

 


2011.05.08. 12:23

2011. május 8. – Húsvét harmadik vasárnapja /Lk 24,13-35/

Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?'' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.'' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

 Minden évben megünnepeljük a Karácsonyt, a Húsvétot, a Pünkösdöt… És életünkben újra meg újra meg is élünk karácsonyokat, húsvétokat, nagypéntekeket, pünkösdöket… néha-néha pedig Isten kegyelméből megéljük az Emmauszi út találkozásait, ajándékait.
 Mennek a tanítványok csalódottan, fáradtan, elveszetten, kétségek között, hiszen mindenféle szóbeszédek zavarták meg őket. Nem igazán tudjuk, miért mennek, talán hírt visznek, talán mennek haza, hiszen nincs több feladatuk. Aztán egyszer csak melléjük lép a feltámadt Jézus, épségben, tisztán,  egyszerűen, természetesen, mint egy vándor.
 Milyen jó az Isten! Nem félelmetesen, számonkérően jön közénk, hanem csendesen, szelíden, szeretettel.  A tanítványok lelkét is olyan nyugalommal töltötte el a jelenléte, hogy kérték, maradjon még velük.
Megtöri a kenyeret, újból odaajándékozza magát nekünk.

 Amikor mi is a magunk emmauszai felé közeledünk menekülve, csalódottan, megzavarva, kétségek között, egyszer csak mellénk lép Jézus, egyszerűen, szelíden, mint egy barát.

Ne késlekedjünk megnyitni a szívünket Előtte!


2011.05.01. 09:47

2011. május 1. Húsvét második vasárnapja, Irgalmasság vasárnapja /Jn 20,19-31/

 Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad." A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem."Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!" Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

 

 „Én Uram, én Istenem!”

Elgondolkodtam, hogyan lehetne összekapcsolni az Isteni irgalmasság ünnepét, Tamás történetét, és a ma boldoggá avatott II. János Pál pápa személyét. Végül az Isteni irgalmasság misztériumának talán legfontosabb mondata jutott a kezembe. „Jézusom, bízom benned!”
 Ahogy Tamás is, követjük Jézust a magunk módján. Hallgatjuk, csodáljuk, szeretjük, vele együtt szenvedünk, vele imádkozunk, virrasztunk, a magunk emberi módján, sokszor meggyengülve, kétségek között. Milyen gyakran mondjuk ki végül mi is Tamással,„Én Uram, én Istenem!”, amikor felismerjük, hogy ő az, aki mellettünk áll. Ilyenkor megújítjuk a belé vetett bizalmunkat. Ő ott áll mindvégig mellettünk végtelen Irgalmával, és vár. Vár, hogy megérintsük, hogy felismerjük.
 Előttem van János Pál pápa képe. Ahogy utolsó éveiben ölelte a keresztjét, támaszkodott rá, kapaszkodott meg benne. Jézus Krisztusban, akinek a kezébe helyezte életét.
 Előttünk állnak. Tamás, a „hitetlen”, aki a megmutatta, hogy a kételkedésben is visszatalálhatunk Jézushoz, és János Pál pápa, aki abban mutat példát nekünk, hogyan maradjunk meg Jézus közelében.

 Ne féljetek, tárjátok ki a szíveteket az Isten szeretete előtt!  

/Boldog II. János Pál/


2011.04.24. 11:56

2011. április 24. Húsvétvasárnap /Jn 20,1-9/

 A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból.

 Éppen Nagypénteken beszélgettünk a szent három napról. Ahány plébánia, ahány közösség, annyiféleképpen ünnepeljük, emlékezünk meg róla. Mélyen átélve az adott nap eseményeit, csak azokra koncentrálva, vagy már előre megélve a feltámadás örömét, hiszen mi már „tudjuk a végét”. Ahogy az ember növekszik, változik, mindig más-más érinti meg a húsvét misztériumából. Eszembe jut az a nővér, akiről már korábban írtam… Mi a legfontosabba nagyböjtben? A feltámadás…

 „Halálával legyőzte a halált…” És a halál nem halál többé. Minden halál mögött ott van a feltámadás reménye, fényessége. Minden évben megemlékezünk róla… mégis újra meg újra elfelejtjük, hogy a feltámadás ott ragyog a szenvedés mögött. Minden szenvedés mögött ott van feltámadás reménye.

 Miért felejtjük el mindig, hogy a sír üres volt? Hogy a gyolcsban nem volt ott Krisztus? Boldog, aki nem lát, mégis hisz… hisz gyermeki bizalommal, szeretettel, hűséggel.

Krisztus feltámadt, alleluja!

Valóban eltámadt, alleluja!

 

Valahol
A kristálytenger fölött,
A Szék előtt

Feszült inakkal áll az Angyal.

Szemei mint a villám, ruhája mint a hó,
Áll, vár és alig-alig győzi kivárni
A Harmadnap hajnallatát,
(Nem is harmadik igazán, -
Isten türelme is feszült a pattanásig:
Csak egy éj, egy nap, egy hajnali perc)

És lendül a szárny,
És lebben a kő,
És elhangzik a mindenségben:

"Békesség nektek, én vagyok!"


Sík Sándor: A keresztút (részlet)


2011.04.17. 23:13
Ágoston

2011. április 17. – Virágvasárnap

 

Beszélhetnénk a keresztről?

- Melyikről – kérdeztem őt.

- Nyílván Jézus keresztjéről.

- Igen, de melyikről? Ha a keresztre feszített Jézus képét nézed, hány keresztet látsz?

Habozott.

- Talán hármat… kettőt biztosan. Látok egy keresztet elölről, és egyet hátulról.

- És melyik az, amelyik Istentől való?

- Amit elölről látok – mondta.

- És melyik az emberektől való?

- A hátulról látott…

- S melyik a régebbi?

- Az első… Mert az emberek nem tudtak mást kitalálni, csak azt, amit elölről látunk, amit Isten már korábban megteremtett.

- És mi az értelme ennek a keresztnek, amit elölről látunk, ennek a kitárt karú embernek?

- Amikor kitárom a karomat, azért teszem, hogy öleljek, hogy szeressek. A másik pedig? Ez az áruló, eltorzult szeretet eszköze, a gyűlöleté, amely a halálba merevíti az élet mozdulatát.

 Szúfi barátom így szólt: „Lehet, hogy három van?” Ez a harmadik kereszt vajon nem én lennék, nem Ő lenne? Abban az erőfeszítésben, ami arra vezet minket, hogy elvegye rólunk a „hátulról látott” keresztet, a gonoszét, és a bűnét, hogy az elsőhöz ragaszkodjunk, a győzelmes szeretethez.

Christian de Chergé

a Tibherine-i monostor elöljárója,

1996 májusában hét társával vértanúhalált halt

 

Az ember kereszt alakú. A kereszt formájára alkották. „Amint kitárja kezeit, ez máris jobban látható”, mondja Clairvaux-i Szent Bernát. Christian pedig e szavakkal komentálja: „Ott kezdődik dicsősége. Ott, az ember Isten képére való teremtésekor kezdődik a kereszt elmagasztalása.”

 Az ember valóban kitárja karjait. Elég, ha ránézünk! A kisgyermek első, tétovázó lépésénél rohan, és apja, vagy anyja kitárt karjaiban talál menedéket. A férfi és a nő egymás karjaiba ölelik egymást. A szentmise ünneplésénél a pap kitárja a karjait a sokaság távlatai felé. A keresztények kitárják kezüket, amikor a Fiú imáját mondják. Semmi sem fogható a kitárt karokhoz, ha az Atya képét és hasonlatát keressük! Ezt a keresztet Iste4n találta ki. Az embert kereszt formájúra alkotta, hivatását testébe írva, ami a világegyetem távlataira és a másik befogadására nyíló test. Ilyen a kereszt elölről, amelyet Isten teremtett. /…/

 Egyszóval a kereszt elölről a szeretetre kitárt karral teremtett ember, amikor elfogadja, hogy nem birtokolja azt, akit szeret.

 

 Ha a kereszt elölről Isten alkotása, a kereszt hátulról emberi találmány. Azt jelenti, hogy fogjuk az első keresztet, és durván odaláncoljuk a fához. Jézus tiszta szeretet és szabadság volt, s tárt karokkal fogadta azokat, akikkel útján találkozott. A vallásos vezetők és politikai hatalmasok szegezték őt fára. Az árulás csókja, mint egy lándzsa, megnyitotta oldalát. Barátainak árulása fonta a tövikoronát. A kereszt hátulról az elárult szeretet keresztje volt!  /…/ Kevésbé feltűnő módon, de mindegyikünket keresztre feszíthetik azon a helyen, ahol szeretünk. /…/ Meggyalázzák testében, olykor szívében, vagy – gyakrabban – ott sebzik meg, ahol életét és önmaga legjavát adja. Ha a karját kitáró ember Istenhez hasonlít, Isten, keresztre feszített Fiában, az emberekhez hasonlít; azokhoz, akik vállalták a szeretet kockázatát, és akiket meggyötört a szeretet.

Ez a második kereszt nem ment meg! Semmi szükség arra, hogy igazoljuk, és épp ezáltal megcsúfoljuk! Ez a kereszt „az a szenvedés, amelyet az Isten nélküli világ ró ki Istenre”, mondta Dietrich Bonfoeffer, ez a koncentrációs táborban meghalt teológus.

/…/

A harmadik keresztben teljesedik be az üdvösség. Aki nem szeret, az nem ismeri az elszakadás fájdalmát.; az Egyháztól kapott szenvedést, akit szeret; attól a világtól kapott szenvedést, amelyről mégis tudja, hogy a Lélek járja át. Miben áll a harmadik kereszt? abban áll, hogy továbbra is kitárjuk a karunkat, vagy megpróbáljuk kitárni a karunkat éppen ott, ahol az élet megsebez minket.

/…/

Ekkor egy keresztút kezdődik mindegyikünk számára, amely a hátulról látott kereszttől, a ránk rótt szenvedéstől az elölről látott kereszthez, a még mindig fölkínált szeretethez jutva újra és újra meg fogjuk tanulni, hogy hajlékonnyá tegyük karukat. /…/

 

Christian Salenson: Imádság 15 napon át Christian Chergével (Újember Kiadó, 2008)


2011.04.11. 16:10

 2011. április 10. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!” 
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” 
Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

 Néhány napja történt, hogy egy virrasztás alkalmával arról beszélgettünk, kinek mi a legfontosabb az idei nagyböjtben. Egy nővér mosolyogva mondta: A feltámadás. A nagyböjtben végül is erre készülünk, hogy a lemondás, a böjtölés által valahogy közelebb kerüljünk a szenvedés, a megváltás és a feltámadás titkához. „Én vagyok a feltámadás és az élet. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre.”
 
Ritkán gondolunk arra, milyen gyakran válunk mi magunk is Lázárokká. A bűnben valamilyen módon mi is újra meg újra meghalunk. Elgyengülünk, elfáradunk, mintha el-el esnénk a kereszt alatt, amit hordozunk. Ahogy Lázár sírjánál Jézus elsírta magát, ugyanúgy szenved velünk is. Végül megtapasztalhatjuk a szerető és irgalmas Isten megbocsájtó, megújító kegyelmét. Jön a feltámadás...

 

Ahogy Jézus elindul Lázárhoz, mintha csak a keresztúton indulna el. Ahogy csalódást okoz rokonainak, úgy okoz majd csalódást megint, amikor meghal a kereszten. Összetörik bennünk egy kép, de megszületik egy új. Látjuk Jézust, ahogy könnyezik Lázár sírjánál, később pedig látjuk Őt, ahogy összeroskad a kereszt alatt. Látjuk az alázatos, irgalmas, szelíd Jézust, aki a mennyei Atya akaratát teljesíti. Látjuk azokat a kereszteket, amelyekkel életében találkozik, és azt is, amelyet később vesz majd magára, hogy megszabadítson minket bűneinktől. 

 A szenvedés, a kereszt vezet el a feltámadás dicsőségére. 

„Én vagyok a feltámadás és az élet. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre.”

 


2011.04.03. 22:25

2011. április 3. Nagyböjt negyedik vasárnapja /Jn 9, 1-41/

Abban az időben: Amikor Jézus továbbment, látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték őt: ,,Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?'' Jézus azt felelte: ,,Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne. Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.'' Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: ,,Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!'' Ez küldöttet jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: ,,Nem ő az, aki itt ült és koldult?'' Egyesek azt mondták: ,,Ő az.'' Mások így szóltak: ,,Nem, csak hasonlít rá.'' Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az.'' Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?'' Azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ,,Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.'' Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.'' Azok megkérdezték tőle: ,,Hol van ő?'' Ő azt felelte: ,,Nem tudom.'' Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: ,,Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.'' Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: ,,Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!'' Mások azt mondták: ,,Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?'' És szakadás támadt köztük. Erre ismét megkérdezték a vaktól: ,,Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?'' Ő pedig azt felelte: ,,Próféta!'' A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit. Megkérdezték őket: ,,A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?'' A szülei azt felelték: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.'' Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: ,,Megvan a kora, őt kérdezzétek.'' Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: ,,Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.'' Ő azt felelte: ,,Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.'' Erre megkérdezték tőle: ,,Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?'' Az azt felelte nekik: ,,Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?'' Erre megátkozták őt, és azt mondták: ,,Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.'' Az ember erre azt felelte: ,,Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet. Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.'' Azok azt felelték neki: ,,Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?'' És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?'' Az így felelt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?'' Jézus azt mondta neki: ,,Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.'' Erre az így szólt: ,,Hiszek Uram!'' És leborult előtte. Akkor Jézus ezt mondta: ,,Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.'' A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?'' Jézus ezt válaszolta: ,,Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: ,,Látunk.'' Ezért megmarad a bűnötök.''

„Ki az, Uram, hogy higgyek neki?”

Jézus azt mondta neki:,,Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.''

Erre az így szólt: ,,Hiszek Uram!'' És leborult előtte.

 

 Egy újabb találkozás Jézus életében. És egy újabb sorsfordító találkozás egy ember életében.

Számomra olyan szép és megrendítő a vakon született embernek ez a mondata. Hiszen nem ismeri fel Jézust, azt, aki visszaadta a látását, aki új életet adott neki. Talán még a szüleit sem ismeri meg, számára minden új. Többször is elmondatják vele, mi történt, majd kidobják…

 És akkor Jézus – talán csak véletlenül – találkozik vele. Olyan sokan kérdőjelezték meg mindazt, amit mondott, és megint találkozik valakivel, aki kérdez, „vizsgáztat”. És ő mégis hisz! Próbálom elképzelni, milyen lehetett Jézus hangja, a tekintete. Mi lehet benne, ami miatt készek lennénk teljesen rábízni magunkat?

 Mindenki, aki találkozik Jézussal, küldötté válik, az örömhír hirdetőjévé.  Felelősséget kap, feladatot, és kellő kegyelmet hozzá.

Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

Boldogok, akik a szívükkel is látnak!

 


2011.03.27. 13:57

2011. március 27. – Nagyböjt 3. vasárnapja /Jn 4,5-42/

Abban az időben: Megérkezett Jézus Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: ,,Adj innom!'' Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: ,,Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?'' Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: ,,Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ,,adj innom'', talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.'' Az asszony megjegyezte: ,,Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?'' Jézus azt felelte: ,,Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.'' Erre az asszony megszólalt: ,,Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!'' Jézus ezt felelte neki: ,,Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!'' Az asszony erre kijelentette: ,,Nincs férjem.'' Jézus ezt válaszolta: ,,Jól mondtad: ,,Nincs férjem''. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.'' Az asszony ekkor így szólt: ,,Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.'' Jézus azt felelte neki: ,,Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.'' Az asszony erre megjegyezte: ,,Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.'' Jézus azt válaszolta neki: ,,Én vagyok az, aki veled beszélek.'' Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: ,,Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?'' Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: ,,Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?'' Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. Eközben a tanítványok kérték őt: ,,Rabbi, egyél!'' Ő azt felelte nekik: ,,Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.'' A tanítványok egymást kérdezgették: ,,Talán enni hozott neki valaki?'' Jézus pedig így folytatta: ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.'' Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: ,,Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.'' Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: ,,Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.''

 

 

„ …a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Számomra ez is egyike az evangélium „nagy” találkozásainak. Mint Jézus és Nikodémus találkozása, Jézus és Bartimeus találkozása, találkozás a házasságtörő asszonnyal, a gazdag ifjúval, Zakeussal, a jobb latorral.  Találkozások.

 „Adj innom!” Mintha jézus azt mondaná, „Szükségem van rád, segíts nekem”. Talán újra, meg újra megrökönyödünk Jézus szavain, ahogy a bűnös emberekhez, az evangélium szegényeihez közelít. Nehezen fogadjuk el, amíg meg nem tapasztaljuk a saját gyengeségeinket, szegénységünket, bűnös voltunkat. Jézus gyakran szembesít minket saját bűnös voltunkkal, mindazzal, amivel nem dicsekszünk, amit magunk elől is rejtegetünk. Mégis, ha befogadjuk a szavait, engedjük, hogy átjárjanak minket, j életet kapunk bennük.

 A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benned! Fantasztikus ígéret! Ha iszunk ebből a forrásból, Isten szeretetének forrásából, mi magunk is életadó forrássá válhatunk. Ha megkapjuk a kegyelmet, és igent mondunk rá, nem csak élhetünk ebben a szeretetben, hanem másoknak is továbbadhatjuk.

 

És az evangéliumi szakasz végén már ott is van az ígéret teljesülése. Hiszen mindazok, akik hallották az asszony szavait, maguk is Jézushoz mentek, marasztalták, hallgatták, és hittek benne.

 

 

„Majd te is inni adsz másoknak, sokaknak, életet adsz nekik, isteni életet – a víz ennek a jelképe – és bőséges élet fakad belőled.” /Jean Vanier: A könnyek forrása/


2011.03.20. 22:48

2011. március 20. Nagyböjt második vasárnapja /Mt 17,1-9/

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek." Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: "Keljetek fel, ne féljetek!" Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"

 Mindannyian megtapasztaljuk az életben az Isten különleges közelségét. Néhány alkalmat én is fel tudnék sorolni, amikor különösen jó volt az Isten közelében lenni. Szerettem volna legalább lelassítani az időt, hogy még töltekezzek. Talán egyszer sikerült úgy megélnem ezt a közösséget Vele, hogy nem féltem attól, mi lesz akkor, ha véget ér. Tudtam, ez valaminek a kezdete, ez továbbvisz, Isten közelsége elkísér.

 Jézus éppen azokat választja ki, akiket majd az olajfák hegyén is maga mellé hív. Meghív minket, hogy legyen mire visszaemlékeznünk a szenvedés idején. Kínszenvedése idején, hogy emlékezzünk az ő dicsőségére és a mi szenvedéseink idején is, hogy lássuk, Ő is egyaránt megtapasztalta mind a szenvedést, az Istentől való elhagyatottságot, mind a vele való közösséget.

 Ugyanúgy szózat hallatszik az égből, mint egykor, megkeresztelkedése idején. Ugyanaz az bizonyosság. Milyen szépek Jézus szavai. „Keljetek fel, ne féljetek!”  Egyszerre nyugtat meg, hogy ne féljünk az Isten közelében lenni, és egyszerre indít el minket, hogy ne féljünk.

Merjünk lemenni a hegyről, hiszen ez még csak a kezdet!


2011.03.13. 22:55
Ágoston

2011. március 13. – Nagyböjt 1. vasárnapja / Mt 4,1-11/

Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse.
Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik.”
Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!” Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!” Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

 

 Kísértés a jóra. Ha jól emlékszem, egy könyv címe volt ez, de nem tudom, ki volt az írója. A mai evangélium kapcsán jutott eszembe, hiszen valóban kétféle kísértés létezik. Kísértés a jóra, és kísértés a rosszra.

 A kísértésben ott van valaminek az ismerete, tudása. Annak a tudata, hogy rajtam áll a döntés, megtegyem, vagy ne tegyem meg. Mintha a gonosz lélek kihasználná bűnre hajló természetünket, mintha a kísértés nem is kívülről jönne, hanem belőlünk fakadna. A döntés rajtunk áll! Ha nem önmagunk felé indulunk el, hanem a szeretetet választjuk, legyen szó Istenről, vagy a közösségünkről, máris a jó felé indultunk el.

 Milyen emberi ez a Krisztus! Milyen gyakran megfeledkezünk Jézus ember voltáról. Ha csak isteni lenne, nem kísértette volna meg a sátán. Nem kísértette volna meg az olajfák hegyén sem. Eggyé válik velünk a szenvedésben, a gyengeségben, de a kísértésben is.  Egyszer mondta valaki: mielőtt isten megítélte volna a világot, kipróbálta, milyen embernek lenni.

 Nem vár lehetetlent tőlünk, sőt, ott van mellettünk.

 Így a Nagyböjt elején mi is dönthetünk.

 

„Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.”


2011.03.07. 00:04
Ágoston

2011. március 6. Évközi kilencedik vasárnap /Mt 7,21-27/

Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.\\\"

 

 Nem elég Jézus nevében cselekednünk, vele együtt kell cselekednünk.

Kapcsolatban kell vele lennünk, meg kell őt ismernünk, újra, meg újra. Néha talán úgy érezzük, a ház, amit még Vele kezdtünk el építeni, összeomlik, meggyengül. Ilyenkor megvizsgáljuk, mit rontottunk el. Hol romlott meg a vele való kapcsolatunk. Csak egy jelszó maradt belőle, amit a zászlónkra tűztünk, vagy bennünk élő valóság.

Minden kegyelem. A gyengeség is, a magány, a kétség, a kísértés. Lehetőség arra, hogy észrevegyük, egyedül gyengék vagyunk. Szükségünk van biztos alapra.

 

 Őáltala, Ővele és Őbenne válhatunk teljessé!


[35-16] [15-1]

 
.

 

    

Csend, fény, zene…      leheletnyi misztériumában a lélek a mozdulat szobrászaként egy pillanatra megpihen… Talán álmodik, miközben a zene és a csend együttes játékában  fel is ébred, rádöbben újra és újra arra a valóságra, hogy Isten sokkal inkább átsejlik a minket körülölelő világban semmint szembetűnik. – Ez az Istennel való finom találkozás szólalt meg az „Amor Sanctus” együttes muzsikáján keresztül...

D. A.  >>>

 

 
Blog
Friss bejegyzések
2016.05.24. 12:28
2014.12.15. 15:54
2013.12.06. 10:58
2011.10.30. 14:49
2011.10.05. 08:32
Friss hozzászólások
 
Amor Sanctus hírelevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Írj nekünk!

KAPCSOLAT

amorsanctus@yahoo.com

 

 
AS Videók

   

 

 
Karácsonyi oratórium

KARÁCSONYI ORATÓRIUM

(részletek)

>>>

 
Óra
 
linkek
 
Tartalom

A csillagjövõ asztrológia,nagyon sok olvasmányt,ezoterikus,témákat,szoftvereket és óriási nyári akciókat ajánl, NEKED!    *****    Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!