amor sanctus
Amor Sanctus * Zsámbéki Szkóla

..."Legyen gyönyörűsége az én énekemben,

én pedig hadd gyönyörködjem az Úrban..."

 

103. zsoltár

 
Lélekparkoló

LÉLEKPARKOLÓ

 >>>

  

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
NAPTÁR

 
SZÖVEGEK

  Latin text  >>>

 

 
Amor Sanctus
Szent Bernát ritmusa az isteni szeretetről
 
Szent szeretet, szűz szeretet,
Ünneplő, derűs szeretet
Kiben nincsen semmi bűn,
De minden örömöt ismer
S meri megcsókolni Istent
Bizalommal, mindig hűn!
 
Szűz szeretet, mindig diadalmas,
Mégis mindig lakodalmas,
Mégis mindig mámoros!
Magas szeretet, királyi
Több mint fiui s leányi;
Mátkasággal koszorús!
 
Hol ez megvan: mi hiányzik?
S kiben nincs meg, légyen bárki:
Egyenlő a senkivel.
Szeretetben lesz a lélek
Arája az Istenségnek
S Krisztusával egybekel.
 
A szeretet sír és óhajt;
A szeretet kér és sóhajt;
Sóhajjal táplálkozik.
A szeretet, hogyha nem könny,
Nem sóhaj, mélyéből nem jön,
Nem is égő, igazi.
 
S oly nagy a szeretet lángja
És az égést úgy kívánja,
Hogy kihunyni sohse fog;
Semmi zápor el nem oltja
S folyóvíz el nem fojtja;
Mindig csak jobban lobog!
 
S ez a láng maga az élet;
Másra nem lehet szükséged!
Ami jó még van egyéb,
Nélküle nem ér semmit!
Mind leolvad és elomlik!
Mind csak tűnő semmiség…

 

 
regrisztráció
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
KOTTÁK

 

 >>>

 

 
számláló
Indulás: 2007-03-23
 
Vasárnapi olvasmány
[35-16] [15-1]

2011.02.27. 23:39 Idézet
Ágoston

2011. február 27. Évközi nyolcadik vasárnap /Mt 6,24-34/

Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ,,Mit együnk?'', vagy: ,,Mit igyunk?'', vagy: ,,Mibe öltözködjünk?'' Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.   

 

 Gyakran aggodalmaskodunk, türelmetlenek vagyunk. Manapság, a mobiltelefon korszakában már azt is nehezen nézzük el a másiknak, ha öt percet késik, ráadásul fel sem hív bennünket. Aggodalmaskodunk, és nem azt keressük, mi az, amit ebben az öt percben kapunk, onnan fentről.

 Nemrég beszélgettem egy barátommal, emberi kapcsolatokról, a párkapcsolatról, konfliktusokról. Arról, hogy az ember igyekszik mindent a maga erejéből megoldani. Bebiztosítjuk magunkat a magunk emberi eszközeivel. Sok család talán ebbe megy tönkre. Szabályokat alkotnak egymás számára, meghúzzák a határokat, bebiztosítják magukat. Úgy érzik, minden rendben lesz, teret sem adnak az Isteni kegyelemnek. Aztán jönnek a nehézségek, feszültségek, problémák. Éppen az imádságot felejtjük el sokszor, vagy hogy merjük az Istenre bízni az életünket. Sosem késő elkezdeni!

 Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megbízom benne. Mennyivel egyszerűbb néha csendben maradni, és Isten kezébe helyezni az életünket, a közösségünket, a családunkat. Nekünk kell megnyílnunk felé, és beengedni irgalmát a szívünkbe, hisz ő megadja mindazt, mire szükségünk van. Nem ad nehezebb terhet, mint amit elviselnénk.

 

Jézusom, bízom benned!

 

 

 


2011.02.20. 23:45 Idézet
Ágoston

2011. február 20. Évközi hetedik vasárnap /Mt 5,38-48/

Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért, és fogat fogért”. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Hallottátok, hogy azt mondták: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

 „Irgalmasságot várok, és nem áldozatot.”

 Nagyon fontos mondat ez, amiről gyakran megfeledkezünk. Azt hiszem, nagyon jól kapcsolódik a mai evangéliumi szakaszhoz.

 A különböző korokban sokféleképpen magyarázhatták már ezeket a sorokat. Biztosan kiemelték, milyen fontos a türelem, hogy elfogadjuk azt, ami történik velünk. Biztosan beszéltek arról, milyen fontos az adakozás, a megbocsátás. Sőt, talán mindezek ellenkezőjét is belemagyarázták ezekbe a sorokba.

 Hajlamosak vagyunk a szélsőségekre. Vagy nagyon közel vagyunk az Istenhez, hagyjuk magunkat a tenyerén hordozni, el sem karjuk engedni, másszor pedig menekülünk előle, elrejtőzünk, ahogy a teremtés könyvében is olvashatjuk az első emberpárról. Jól is van ez, hiszen ebben rejlik a növekedésünk!

 Eszembe jut Roger testvér egy feladata azoknak, akik be akartak lépni a közösségbe… „Ha képes vagy egy éjszakát eltölteni az oltáriszentség előtt, úgy, hogy nem érzel semmit…”

 A szeretet nem érzelmek kérdése, hanem aktív döntés, akarat. Jézus talán éppen erre hívja fel a figyelmünket ezzel a tanításával. Kemény, talán kockázatos példa éppen az ellenségszeretetről beszélni, de ezen keresztül érthetjük meg a legjobban. Jézus nem áldozatot vár, amikor adakozásra hív, nem áldozatot vár, amikor arra hív, virrasszunk vele, nem azt kéri, alázzuk meg magunkat, amikor odafordítjuk a másik arcunkat is.

 Nem szabad megijednünk az érzelmeinktől, vagy azok hiányától, az ürességtől, amikor nem érzünk semmit. Döntenünk kell minden nap, újra meg újra.

 Merjük Őt választani!

 


2011.02.13. 22:36 Idézet
Ágoston

2011. február 13. Évközi hatodik vasárnap /Mt 5:20-22, 27-28, 33-34, 37/

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.”

 Régi és új…

Vajon mit gondoltak a tanítványok, az emberek, amikor hallgatták Jézust? Egyesek felháborodhattak, és mondhatták: kemény beszéd ez, ki érti ezt. Míg mások felismerték saját gyengeségeiket is, és követni próbálták Jézust. Ma sincs ez másképp. Ha csak a törvényeket tartjuk be, tönkretehetünk más embereket. Ha szeretettel a szívünkben cselekszünk, valószínűleg önmagunk számára nehezebb utat választunk, de növekedünk, és másokat is gazdaggá teszünk.

 Régi és új. Régi és új törvény? Régi és új ember? Talán egyik sem. Régi törvény, és megújult ember! Az ember, az emberiség időről időre eljut egy olyan fejlődési szintre, hogy megkérdőjelezi a régi törvények alapigazságát. Megpróbál változtatni rajtuk, alakítja őket, hogy bármit megtehessen. Végül észreveszi, hogy nem lett boldogabb. Megjelennek csoportok, akik visszatérnek az alapigazsághoz, akik észreveszik, hogy nem a törvényt kell megváltoztatni, hanem belül kell megváltozniuk, a szívükben.

 Jézus erre hív meg. Legyünk a megbocsátás emberei, a szeretet emberei, a béke emberei, és ezt közvetítsük mások felé. Így juthatunk el a mennyek országába.

 A törvény a régi. A világ és benne mi folyton változunk, hol eltávolodunk, hol visszatérünk az igazsághoz. Így van ez az egyházban is, és éppen ezért újulhat meg mindig, újra és újra, erősödhet, növekedhet, és növekedhetünk benne mi is.

 


2011.02.06. 22:27 Idézet
Ágoston

2011. február 6. Évközi ötödik vasárnap /Mt 5,13-16/

Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

 Ti vagytok a föld sója, a világ világossága!

Ti vagytok… Jézus, hasonlóan a nyolc boldogsághoz, nem valami jövendő dolog teljesülésére hív meg bennünket. Nem feltételeket szab. Jelen időben beszél. Amikor ezt haljuk, nagyon szép evangéliumi résznek tartjuk, hiszen Jézus a tanítványaihoz beszél, nekünk keresztényeknek üzen. Nekünk. Neked. Hozzánk lép és azt mondja, te vagy a világ világossága, só vagy! Megízesíted az életet!

 Nem gondolunk a szavak mögé. Elmenekülünk a felelősség elől, felhozzuk a gyengeségeinket, szinte elkezdjük keresni magunkban a sivárságot, a sötétséget. Pedig Jézus nagyon egyszerű dologra hív meg ismét. Ahogy a nyolc boldogságban annyit kér, hogy legyünk boldogok, most is csak azt kéri, legyünk világosság, legyünk az élet íze!  Most sem egy ítélkező Jézussal találkozunk, hanem egy olyan Jézussal, aki örömre hív meg bennünket.  

 Ő nem azt nézi, mit tettünk eddig, nem azt kutatja, hogyan kerestük őt, hogyan adtuk tovább őt másoknak. Nem a teljesítményeinkért szeret bennünket. Nem ettől válunk számára fontossá, hanem egyszerűen azért, mert vagyunk, mert hozzá tartozunk. Szeret minket a hibáinkkal, a gyengeségeinkkel, az újra és újra elkövetett bűneinkkel együtt.

 Ti vagytok a föld sója, a világ világossága!

 Rajtunk álla döntés… Merjünk világosság lenni! Továbbadni az ő fényét!

 

 (Egy üdítőcég néhány éve ezt a mondatot választotta szlogenjéül: „Élvezd az élet ízét!” Nekünk az élet Jézus Krisztus, őáltala válunk mi is sóvá, leszünk mi az élet íze!)


2011.01.30. 22:21 Idézet
Ágoston

2011. január 30.  Évközi negyedik vasárnap /Mt. 5,1-12a/

Abban az időben Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai köréje pedig gyűltek.Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”

 Boldogok… Boldogok?

Amikor ezt az evangéliumi részt olvasom, mindig magamba tekintek: boldog vagyok-e? S ha nem, akkor mi hiányozhat nekem ezek közül?

 Könnyű elhinni, hogy boldog az, aki irgalmas, aki tiszta szívű, aki békességben él, aki szelíd… de a többit? Boldog, aki szegény, aki az igazságot keresi, akit üldöznek? S ha hiszem is, be tudom építeni az életembe?

 És mi van azzal, aki valóban sír, akinek valóban nincs mit ennie, aki keresi, kutatja az igazságot, küzd, de gyakran csak falakba ütközik? Mit mondhatnék nekik?

Gyermeki bizalomra van szükségem, hogy mindezt meg is éljem. Mindent az Atya kezébe kell helyeznem. Jézus erre a boldogságra hív meg! minket!

 A keresztények között is sokan csak a Tízparancsolatig jutnak, és ennek a szellemében élik életüket. Vagyis hogy mit kell megtenned, és mit kell elkerülnöd ahhoz, hogy eljuss az örök életre. Jézus ezzel szemben boldogságra hív meg minket, utat mutat. Nem azt mondja, hogy boldogok lesztek, ha ezeket megteszitek. Meghív, hogy már a jelenben boldogok legyünk. Hogy a könnyekben is ott van az öröm, hiszen ő maga, Jézus ott van a könnyeinkben is.

 Nem a törvények fontosságát kérdőjelezi meg ezzel. Tudjuk, hogy még a zsidóknál is szigorúbban tekint az egyes törvényekre. De minden törvényt a szereteten keresztül szűr meg. Nem áldozatot vár tőlünk, hanem irgalmat és szeretetet, azt, hogy boldogok legyünk.

 „Boldogok vagytok!” Már most!


2011.01.23. 11:40 Idézet
Ágoston

2011. január 23. Évközi harmadik vasárnap /Mt 4,12-23/

Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. Így beteljesedett Izajás próféta szava: "Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek." Ettől fogva Jézus elkezdett tanítani. "Tartsatok bűnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!" Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: "Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!" Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá. Útját folytatva megpillantott két másik testvért is, Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Épp hálójukat javítgatták a bárkában, apjukkal, Zebedeussal. Őket is hívta. Rögtön otthagyták a bárkát apjukkal egyetemben, és a nyomába szegődtek. Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt.

János börtönben vetik, Jézus pedig folytatja, sőt beteljesíti azt, amit ő elkezdett. Bűnbánatot hirdet, de tanít, gyógyít. Tanítványokat gyűjt maga mellé. Ő Isten fia, minden bizonnyal megtehetné, hogy egyedül hirdet, tanít, és nem bízza a gyenge emberre tanítását. De ő mégis ezt az utat választja. Szüksége van ránk!

 Nagyon szép a meghívás története. „Az Úr útja egyszerű, mint Jánosé és Andrásé, Simoné és Fülöpé, akik követni kezdték Krisztust: kíváncsiságból és vágyakozásból. Végül is nincsen más út, mint ez a vágyakozó kíváncsiság, amelyet az igazság megsejtése ébreszt.”

 Milyen fantasztikus ereje lehetett Jézus szavainak! Milyen szépek a szavai. nem azt mondja, „szükségem van rád”, sem azt, hogy „segíts nekem”. Csak annyit, hogy „kövess engem”. Bár már a keresztségben, majd később a bérmálásban is megkapjuk ezt a meghívást, gyakran megfeledkezünk róla. Mintha erejüket vesztenék ezek a szavak – pedig „örök életre szóló igék”.

Ha elindulunk Jézus felé, ő megmutatja nekünk, mit kell tennünk.

Most, kétezer évvel e meghívás után vajon meghallanánk-e Jézus szavait? Megéreznénk-e a szavak erejét? A világ tele van zajjal, gyorsítva éljük az életet, nem bírunk megállni. De van remény!

 A tanítványok is dolgoztak, halásztak. Munkában voltak, talán örültek a nagy fogásnak, vagy éppen keserűek voltak, mert som unkájuk eredménytelen volt. A mindennapjaikat élték, ahogy mi is tesszük. Kell a vágyakozás, a kíváncsiság. Bátorság, és „szilaj szív”.

Figyeljük Jézus hangját!


2011.01.16. 22:18 Idézet
Ágoston

2011. január 16. Évközi második vasárnap /Jn 1, 29-34/

 

 Abban az időben, mikor János látta, hogy Jézus közeledik hozzá, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.” János tanúságot tett, és azt mondta: „Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.”

 

 „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Vajon János, amikor ezeket a szavakat mondta,  tudta, hogyan váltja meg Jézus a világot? Ismerte, szerette, a barátja volt? Nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy hisz benne, anélkül, hogy ismerné, és amint meglátja őt, tudja hogy ő az, akiről beszélt.

 Mit üzen nekünk ez az evangéliumi rész? Hogy vegyük észre Jézust, aki ma is elénk jön? Hogy hittel és kitartással éljük a hivatásunkat? Hogy merjünk tanúságot tenni mellette?

 János valóban csak hisz. Az evangélium többi szereplőjéről sejthetjük, hogy hallgatták Jézus tanítását, hogy osztoztak szenvedésében és feltámadásában is. János az, aki mindezt nem éli meg, és mégis hisz.

 Mennyire más ez a János, mint az, aki teveszőr ruhában jár, sáskán és vadmézen él, kemény szavakkal ostoroz. Talán éppen ezért könnyebb példát vennünk erről a Jánosról.

Rajtunk áll, követjük-e!


2011.01.09. 11:55 Idézet
Ágoston

2011. január 9. Urunk megkeresztelkedése /Mt 3,13-17/

Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?” Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot.” Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”

 Jézus eggyé válik velünk. Eggyé válik a keresztségben, a törvények betartásában, az örömben, a szenvedésben. Megkeresztelkedik. Akik ott voltak körülöttük, talán nem is tudták, milyen fontos találkozásnak voltak a tanúi Jézus és János találkozásakor. Mit rejtenek Jézus szavai? „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot.” Jézus mintha engedélyt kérne Jánostól, jogot arra, hogy megkezdje munkáját. Bár Isten fia, tisztelettel van mindenki iránt. Természetes, hogy János „enged”, hiszen ahogy egy másik evangéliumban olvashatjuk a szavait: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Tudja, hogy amit megkezdett, más fogja beteljesíteni.

 És akkor szózat hallatszott az égből. Nagyon szép mondat ez az evangéliumban, amiről talán sokszor megfeledkezünk. a keresztségben mindannyian az Atya szeretett gyermekeivé válunk. Milyen nagy kegyelem, ha el tudjuk ezt hinni. Elhinni, és elfogadni a szenvedésben, a kétségbeesésben, a gyengeségeinkben. Isten szemében értékesek vagyunk. Nem a tetteinkért, nem is a teljesítményeinkért, hanem önmagunkért.


2011.01.02. 11:44 Idézet
Ágoston

2011. január 2. Urunk megjelenése – Vízkereszt /Mt 2,1-12/

Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: „Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.” Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus. Azok ezt felelték neki: „A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: ,,És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek”” Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: „Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

  Talán kicsit meseszerű a háromkirályok története. Hol királyok, hol bölcsek, akik jönnek napkeletről, messziről, hogy hódoljanak egy ismeretlen, de hatalmas királynak. Nem tudjuk pontosan, honnan jöttek, de őket választotta ki Isten arra, hogy imádják egyszülött fiát. Fürkészték az eget, kutatták a jeleket, és íme, megkapták a kegyelmet, minden küzdelmük jutalmát.
  Mint Jézus életében később is, nem azok jönnek el, akik ott vannak mellette, akik látják nap mint nap, az uralkodók, a hatalmasok, a befolyásosak. A szegények jönnek el, a kitaszítottak, akiknek „orvosra van szükségük”, és emberek messze földről, hogy láthassák a Krisztust. Nem mindenki hoz ajándékot. Nagyon ritkán olvasunk arról, hogy Jézus ajándékot kapna. Ilyen a betániai megkenés, amikor egy asszony a jelenlévők megrökönyödésére drága olajjal megkeni Jézust – és jutalámául ma is olvasunk róla az evangéliumban. A három király ajándéka a hódolat, a dicsőítés. Nem csak az arany, a tömjén, a mirha az ajándékuk, hanem a megtett út, a várakozás, az idő. Benne van a szívük, a lelkük. A betániai megkenésnél az ajándék már a hála kifejezése.
 Milyen szép, hogy Jézus születésekor és szenvedésének kezdetén is ott van az ajándék. Néhány névtelen ember ajándéka, akikről semmit sem tudunk, csak annyit, hogy odaadták az életüket. Maga az ajándékozás és az ajándék is szimbolikus.

 Az ajándékozó emberre kell tekintenünk, róluk kell példát vennünk. Mi is adhatunk ajándékot az Istenne. Nem kell nagy dolgot adnunk, elég, ha tiszta szívvel adjuk. És Ő nem feledkezik meg róluk, idővel megjutalmaz minket, ahogy a három királyt és a betaániai asszonyt is.


2010.12.26. 12:14 Idézet
Ágoston

2010. december 26. Szent Család vasárnapja /Mt 2,13-15.19-23/

 

Miután a bölcsek eltávoztak, íme az  Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon az éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.

Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják hívni”.

 Az evangéliumok, talán méltatlan módon, megfeledkeznek Józsefről. Alig tudunk róla valamit, a gyermek Jézusról szóló történetekben olvashatunk csak róla. Pedig ebből az evangéliumi szakaszból is olvashatjuk, milyen nagy feladatot kapott, milyen személyes kapcsolata volt az Istennel. Ő talán az evangéliumok csendes szentje. Nem beszél, nem zeng csodálatos hálaéneket, mint Mária. Egyszerűen megteszi azt, amit tennie kell. Olvasunk kétségeiről, de a hitéről is, az istenbe vetett bizalmával, amivel magához vette Máriát. Teszi, amit tennie kell, szeretettel, figyelemmel, gondoskodással, felelőséggel. Senki emberfia nem várhat el többet!

 A mai vasárnappal kezdődik meg a Magyar Katolikus Egyház által meghirdetett Család éve. Talán elsősorban nem is az egyházon kívülieknek szól, hanem nekünk, akik jelen vagyunk az Egyházban, esetleg nem csak puszta jelenlétünkkel, hanem tetteinkkel, közösségeinkkel. Nekünk kell jellé válnunk, a „világ fiai” számára. Nekünk kell megerősödnünk, példát vennünk újra meg újra a szent családról, hogy mi a családapa, mi a családanya hivatása a családban, hogy hogyan forduljanak Isten felé, hogy hogyan neveljék szeretettel, féltéssel, felelősséggel a gyermekeiket.

 Nekünk kell jellé válnunk! Beszélhetünk a mai korban elterjedő istentelen ideológiák romboló hatásairól, a gyermekek közt terjedő erőszakról... Siránkozhatnánk, és közben megfeledkezünk arról a feladatról, amit a család hivatásában kaptunk.

 A megváltás történetében nem a leghatalmasabb szerep jutott Józsefnek, de azt alázattal, hűséggel, szerető figyelemmel viselte.


2010.12.12. 21:48 Idézet
Ágostn

2010. december 12. Advent harmadik vasárnapja /Mt 11, 2-11

Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait és megkérdezte tőle: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus ezt válaszolta nekik: „Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van:

     „Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,

     aki elkészíti előtted utadat.”

Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.”

  

 János a börtönből üzen. Jézus nem kezd el magyarázkodni János tanítványainak. Egyszerűen rámutat a körülött levőkre. Az Emberfiának nincs szüksége magyarázatra. Nincs szüksége arra, hogy bizonyítson. Ő az Eljövendő.

 János, a kemény, aszkéta, a pusztába kiáltó szó. Kétségek gyötrik, elfárad? Saját szabadulását várja? Vagy csak meg akar bizonyosodni, hogy valóban Jézus a messiás, mielőtt meghalna? Nem tudhatjuk.

 De ahogy János tanúságok tett Jézusról, úgy Jézus tesz most tanúságot Jánosról. Arról az emberről, aki „pusztán” a feladatát teljesítette, és talán éppen ezért lesz nagyobb nála a legkisebb is a mennyek országában. Valószínűbb, hogy az üzenet nem Jánosnak, hanem nekünk szól. Mert nem kell „fantasztikus”, emberfeletti tetteket végrehajtanunk, hogy helyet szerezzünk a mennyek országában. Elég „egyszerűen” szentnek lennünk.

 


2010.12.05. 09:48 Idézet
Ágoston

2010. december 5. – Advent 2. vasárnapja /Mt 3,1-12/

Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!”

 

Elképzelem magam előtt János és Jézust. Óriási kontraszt van a két ember között. János kimegy a pusztába, teveszőr ruhát vesz fel. Aszkéta, harcos, szent, próféta. Valóban a „pusztába kiáltó szó”. És mégis, ez az erős, nagyszavú ember azt vallja, arra sem méltó, hogy a saruszíját megoldja annak, aki utána jön. És ki jön utána? Egy szelíd Jézus, egy tanító Jézus, egy gyógyító, bűnöket megbocsátó irgalmas Jézus. Elsősorban a szeretetről beszél, és csak másodsorban az ítéletről.  

Ez a harcos ember most hozzánk szól: Készítsétek az úr útját. Készüljetek, hogy megszülethessen, ne csak a betlehemi jászolba, hanem a szívetekbe is. Felszólít a bűnbánatra, hogy a lelkünk tiszta legyen majd az ünnepekre.

 Kell ez a kemény ember, és kellenek ma is a kemény szavak, hogy meghalljuk őket

 


2010.11.28. 10:20 Idézet
Ágoston

 Advent első vasárnapja /Mt 24,37-44/

Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé napjaiban történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok erre: Ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!

Az adventben különösen is az Úr eljövetelére figyelünk. Jézus éberségre hív bennünket, pedig éppen az adventi időszak az, amikor a karácsonyra készülődés közben éppen a lényegről feledkezünk meg, hogy a világ üdvözítőjének szülésnapját ünnepeljük. Most könnyű a dolgunk. Tudjuk, hogy négy hét, és megszületik, itt lesz.
De Jézus ebben a példabeszédben egy másfajta eljövetelről beszél. Arról, aminek sem a napját, sem az óráját nem tudjuk. Talán sablonos azon gondolkodni, hogy legyünk készen, vagy azon, hogy mi lenne, ha tudnánk, mikor, hogyan jön el. Talán még drámaibb azon elmélkedni, mi lenne, ha most jönne el. Készen lennénk rá? Mi az, amit el tudnánk engedni? Mi az, ami miatt nem tudunk megbocsátani?


 Készen lenni talán annyit tesz – teljesen elfogadni, vagy inkább mindent odaadni. Exupery írta valahol: „Hiszem, hogy az Isten nem ítél, hanem fogad.” Bár Exupery nem volt igazán keresztény, hite mindenképpen volt. És ezzel a mondatával arra biztosan megtanít minket, hogy a szerető Istent lássuk, és várjuk.Ne azért készüljön, mert megítél, hanem azért, mert fogadni akar bennünket.

A szerető Istent lássuk, aki kisgyermekként eljön közénk, és mint gyermek, neki is szüksége van a mi szeretetünkre.


2010.11.21. 09:34 Idézet
Ágoston

     Évközi 34. Vasárnap, Krisztus Király ünnepe (Lk 23, 35-43)

Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: „Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!” A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” Felirat is volt fölötte: „Ez a zsidók királya.” A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: „Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!” De a másik leintette ezekkel a szavakkal: „Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.” Aztán így szólt: „Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.” Ő azt felelte neki: „Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!”

  Advent előtt, amikor felkészülünk arra, hogy a gyermek Jézust a szívünkbe fogadjuk, az egyház mégegyszer emlékeztet bennünket a megváltásra, Krisztus kereszthalálára. A gyermek Jézusra nem szívesen gondolunk úgy, mint aki egyszer a keresztfán adja oda magát a bűneinkért. Amikor felállítjuk a betlehemeket, ritkán tesszük oda mellé a keresztet. Pedig ha jobban belegondolunk, a kettő csak együtt teljes.
 Jézus nem fegyverrel, nem hatalommal való üzérkedéssel, nem játszmákkal váltott meg minket, hanem szeretettel. A világ szemében a kereszt ma is botrány. Harcolunk az Istennel, az emberekkel, megpróbáljuk kivívni a szeretetüket, az elismerésüket, csak éppen a szeretetről feledkezünk meg, arról, hogy önmagunkat adjuk oda. Mennyivel egyszerűbb gúnyolni, káromolni, meghurcolni azokat az embereket, akik valóban krisztusian szeretnek.
 A bűnös ember is, ha csak a szégyenig jut el, és nem a megbocsátásig, botrányt lát a keresztben. A görög katolikus liturgiában, a szentáldozás előtt van egy nagyon szép ima. Ebben többször is elimádkozzák a jobb lator szavait: „Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba! Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba! Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba!” El kell jutnunk a megbocsátásra – magunknak és másoknak – el kell jutnunk az alázatra, hogy megértsük a kereszt értelmét.

„E királynak azonban olyan hatalma van, mint senki másnak, sem a tegnapi, sem a mai gúnyolódóknak: beutalót adhat a paradicsomba, az örök életbe. Őt ünnepeljük ma. A paradox királyt: a tehetetlenül hatalmasat, a kisemmizetten gazdagot, a megalázottan fenségest.” http://plebania.net/dolgozoszoba/?op=viewgondolat&id=233


2010.11.14. 21:08 Idézet
amorsanctus

     33. évközi vasánap                        Lk 21, 5-19

 

Abban az időben: Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, Jézus így szólt: ,,Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.'' Erre megkérdezték őt: ,,Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?'' Ő pedig így szólt: ,,Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ,,Én vagyok'', és: ,,Elérkezett az idő''; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük; de ez még nem a vég.'' Azután ezt mondta nekik: ,,Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

 

Ha először hallanám Jézust, talán 2000 évvel ezelőtt,, biztosan megrettennék. Cseppet sem barátságos az a jövő, amit elénk tár. És nem éri be azzal, hogy természetis csapásokat sorol fel, hanem éppen nekünk, a követőinek tarja fenn a legfélelmetesebb jövőt.

 Egészen addig a mondatig, hogy "Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek." úgy tűnik, nekünk kell bizonyítani valamit neki, Jézusnak, az Isten fiának. Aztán megváltozik minden. A félelem, az emberfeletti elvárások, a ridegség, a magunkra hagyottság érzése egyszerre megszűnik. Mert aki feladatot ad, rögtön erőt is ad hozzá. Reményt. Olyan erőt ad, amivel mindent le lehet győzni. Felken bennünket olajjal. (Nagyon szeretem ezt a szimbólumot a kersztség szentségében. Ahogy a birkózókat kenték be egykor olajjal, hogy ne találjon fogást rajtuk az ellenfél, úgy ken  fel bennünket is Isten az megszentelt olajával, hogy ne foghasson rajtunk az ellenség.) 

 Ha a világ változik is, Krisztus állandó. Gyakran oly mértékben csapnak össze felettünk a hullámok, hogy megfeledkezünk erről. Állhatatosnak lenni azt jelenti, van cél, van valami ami vonz, ami erőt ad, amitől értelmes az élet. Mi kell ehhez? Elég az erő? Elég a remény? Elég egy cél?

 

 


[35-16] [15-1]

 
.

 

    

Csend, fény, zene…      leheletnyi misztériumában a lélek a mozdulat szobrászaként egy pillanatra megpihen… Talán álmodik, miközben a zene és a csend együttes játékában  fel is ébred, rádöbben újra és újra arra a valóságra, hogy Isten sokkal inkább átsejlik a minket körülölelő világban semmint szembetűnik. – Ez az Istennel való finom találkozás szólalt meg az „Amor Sanctus” együttes muzsikáján keresztül...

D. A.  >>>

 

 
Blog
Friss bejegyzések
2016.05.24. 12:28
2014.12.15. 15:54
2013.12.06. 10:58
2011.10.30. 14:49
2011.10.05. 08:32
Friss hozzászólások
 
Amor Sanctus hírelevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Írj nekünk!

KAPCSOLAT

amorsanctus@yahoo.com

 

 
AS Videók

   

 

 
Karácsonyi oratórium

KARÁCSONYI ORATÓRIUM

(részletek)

>>>

 
Óra
 
linkek
 
Tartalom

A csillagjövõ asztrológia,nagyon sok olvasmányt,ezoterikus,témákat,szoftvereket és óriási nyári akciókat ajánl, NEKED!    *****    Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!