amor sanctus
Amor Sanctus * Zsámbéki Szkóla

..."Legyen gyönyörűsége az én énekemben,

én pedig hadd gyönyörködjem az Úrban..."

 

103. zsoltár

 
Lélekparkoló

LÉLEKPARKOLÓ

 >>>

  

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
NAPTÁR

 
SZÖVEGEK

  Latin text  >>>

 

 
Amor Sanctus
Szent Bernát ritmusa az isteni szeretetről
 
Szent szeretet, szűz szeretet,
Ünneplő, derűs szeretet
Kiben nincsen semmi bűn,
De minden örömöt ismer
S meri megcsókolni Istent
Bizalommal, mindig hűn!
 
Szűz szeretet, mindig diadalmas,
Mégis mindig lakodalmas,
Mégis mindig mámoros!
Magas szeretet, királyi
Több mint fiui s leányi;
Mátkasággal koszorús!
 
Hol ez megvan: mi hiányzik?
S kiben nincs meg, légyen bárki:
Egyenlő a senkivel.
Szeretetben lesz a lélek
Arája az Istenségnek
S Krisztusával egybekel.
 
A szeretet sír és óhajt;
A szeretet kér és sóhajt;
Sóhajjal táplálkozik.
A szeretet, hogyha nem könny,
Nem sóhaj, mélyéből nem jön,
Nem is égő, igazi.
 
S oly nagy a szeretet lángja
És az égést úgy kívánja,
Hogy kihunyni sohse fog;
Semmi zápor el nem oltja
S folyóvíz el nem fojtja;
Mindig csak jobban lobog!
 
S ez a láng maga az élet;
Másra nem lehet szükséged!
Ami jó még van egyéb,
Nélküle nem ér semmit!
Mind leolvad és elomlik!
Mind csak tűnő semmiség…

 

 
regrisztráció
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
KOTTÁK

 

 >>>

 

 
számláló
Indulás: 2007-03-23
 
Blog

Tutyi

2014.12.15. 15:54, amorsanctus
a muzsikus

Tutyi, a muzsikus

 

Régen történt, amikor még kántorkodtam. Egy temetés után beszélgettem a nyugdíjas kántorral a roma temetési szokásokról. Elmesélte, hogy fiatalon meghívták énekelni egy roma férfi temetésére. A hosszú,  zenével és sírással teli szertartás után egy öreg, már eléggé spicces cigány szájából tudta meg: Ők azt hiszik, hogy közismert zenei tehetségüket Istentől kapják azért, hogy énekkel, tánccal megőrizzék a harmóniát a föld és az ég között. Amíg a cigányok teljesítik küldetésüket, azaz zenélnek, addig nem borul fel az egyensúly fentiek és lentiek, természet és természetfeletti között. Ez magyarázza azt, tette hozzá, hogy a cigányok ilyen veleszületett zenei tehetséggel vannak megáldva.

Ennek a hiedelemnek az igazságtartalma természetesen vitatható. De amikor látom és megbizonyosodom arról, hogy a cigányok milyen könnyedén birtokolják a zenét, nem tehetek mást, mint feltenni magamban az – elismerem – eléggé komolytalan és fura kérdést: Miért van az, sokszor megtapasztaltam, bár nincs jól hangolva a gitárja, mégis a fiatal cigánynak jól szól a zenéje? Egyetlen válaszom, hogy talán azért van így,  mert zenéjével a roma természetszerűen fejezi ki ősi, évezredes nomád élete szabadságát. Annyira, hogy minden más, például a gitár rendes hangolása csak másodlagos.

Egyik, a roma kérdésekben felkészült szakember azt állította: nem igaz, hogy a cigányok különleges zenei tehetséggel születnek, fogékonyabbak lennének a zenére, mint akárki más ember. A zenélést nemzedékeken keresztül sajátították el.

Ez is egy másik, vitatható állítás, viszont igazán létező és meglepő tulajdonság a cigányság különböző rétegeiben: Ez a tehetség milyen gyakori, szinte általános jelenség, s hogy milyen könnyen, kevés erőfeszítéssel jelenik meg náluk ez a zenéléshez  való tehetség, hajlam és ügyesség.

Az is feltűnő számomra, ahogyan a zenélésben meg vannak osztva a szerepek. A férfi hangszeren játszik és énekel, vagy táncol. A nő nem, vagy nagyon ritkán játszik hangszeren, elsősorban táncol, és ha tud, énekel is.

 

Annak ellenére, hogy a veleszületett egyéniség saját vonásai határozzák meg elsősorban sorsát, és ezek már fogantatása pillanatától kódolva vannak az ember génjeiben, mégis sokszor az a környezet, amiben megszületett, nevelkedett, tagadja és szembeszáll az egyéniség valamelyik vonásával, elkerüli vagy lenyomja, nemesíti  és nagyobbá teszi néhány kódvonalát, hogy más irányt adjon, mint az előre látott vagy képzelt sorsnak. De ha még jobban figyelünk néhány élettörténetre, ez is csak félig meddig igaz. A valóságban, ami döntő, hogy meg tudjon történni a sorsváltás, szintén kódolva van kezdettől az emberben. A veleszületett tehetségen és hajlamán kívül, a környezetéből fölszívott és ráragadt jellemzőkön kívül hordozza-e vagy nem hordozza magában a bátorságot, a vágyat és a lappangó képességet, hogy merje és akarja megváltoztatni a látszólag elkerülhetetlen sorsot, kilépni az akadályozó környezetből, legyőzni a nehézségeket és ekképp felépíteni egy új, másik jövőt.

 

Tutyi a zenész romagyerek sosem tanult zenét, a Pérónak nevezett bicskei cigánynegyedben (gettó) született és nevelkedett. Beiratkozott a szakiskolába a kőműves mesterségre, amelynek sajátítása a legkönnyebbnek mutatkozik a kevéssé művelt és cél nélküli fiataloknak. A cigány közösségekben a lányok nagyon korán szülnek, mert hagyomány, hisz az anya és a család iránti tiszteletet a gyerekek száma is emeli. Megélhetési lehetőség a gyermekekért járó különböző segélyek miatt. A fiúkat szintén nagyon korán munkára szánják szülei, csatlakozzanak valamelyik építkezéshez, ahol segédmunkásokként keverik az anyagot, a betont, cipelik a zsákokat, téglát, tolják az anyaggal teli talicskát, és hasonló nehéz munkákat végeznek. Ez aránytalanság még nem egészen kifejlett testalkatuk és a nehéz munka között: sokan közülük idő előtt rokkanttá válnak, vagy legalábbis többé-kevésbé súlyos gerinc-, ízületi bántalmakkal küszködnek, s így másik utat választ a megélhetéshez... növeli a  segélyekre várók sorát.

 

 Tutyi még nagyon fiatal, éppen tizenhat éves volt, amikor megismertem.  Eléggé alacsony, mégsem gyenge testalakú. De nyilvánvaló, hogy lógásai miatt a kőművesség nem neki való, de azért sem, mert amit legjobban szeret: zenélni – és a zene is szereti őt. Négy, talán öt év után pár hete láttam újra. Inkább ő látott meg engem, amikor egyik szünetben kimentem a suliból, hogy kiszellőztessem a fejemet, megnézegessem, hogy haladnak a városközpont felújítási munkái. Messziről hallottam cigány hanglejtéssel a  megszokott köszöntést: “Jó napot, tanár úr, hogy van?”. Kb. 50 méterre tőlem, a tér közepén pillantottam meg azt, akitől hozzám érkezett a hang. Tuyi volt, érettebben, talán egy kicsit kövérebben és megnőve. Mindenkori munkaelkerülési hajlamát testhelyzete jellemezte: egy lapáthoz támaszkodott két karjával, az állát pedig a karján pihentette. Egy csoport közepén állt, akik valószínűleg ugyan úgy álltak a munkához, mint ő, azaz: várhat, majd... Odamentem hozzá, de nem válaszoltam kedves köszöntésére, hanem  félig szigorúan, félig megértően és humorosan, hangosan megkérdeztem tőle. “Szia Tuyi! Na és hol van a gitárom?” Mert nem felejtettem el, hogy bizony ő volt az, aki a kocsimból kilopta drága Fender akusztikus gitáromat, amit a suliba szoktam volt vinni éppen azért, hogy a roma fiatalokkal énekeljünk. Amikor megtörtént az eltulajdonítás, Tutyi eltűnt a suliból.  Amivel megerősítette azt a gyanút és az iskolatársai között keringő, rosszakaratú pletykát vagy mások komoly és tárgyilagos megygyőződését, hogy bizony ő volt a tettes. E társai közül szintén voltak olyanok, akik tudták, melyik településen landolt a gitárom (de hozzáfűzték azt a figyelmeztetést, hogy oda inkább ne is mennjek, mert ott egész könnyen kerül ki a bicska a zsebekből. Így hát elbúcsúztam szeretett gitáromtól azzal a reménnyel, hogy legalább olyan valakihez került, akinek szüksége van rá, és úgy megszereti, mint én.

 

Tutyi sose tanult zenét, semmi fogalma nem volt zeneírásról, -olvasásról,  s a kotta olyan kifürkészhetetlen volt számára, mint az egyiptomi hieroglifák, a Braille-, a kínai vagy az arab írás. Az iskola agyonhasznált, öreg szintetizátorán viszont képes volt egy-két órán át játszani a cigány dalokat –  szinte szünet nélkül úgy, hogy egyszer sem ismételt volna akár egyet is. Hallás után játszott, egyszerűen de hibátlanul rövid és kérges ujjaival, amelyeknek körmét majdnem tövig rágta a gomba. Közben mások – főként a lányok – táncoltak, táncoltak fáradhatatlanul.

Egyszer Tutyi érdeklődött a kotta iránt, a hangok, kulcsok és más rejtelmek ügyében. Tetszett az érdeklődése, és lelkesen de nagyon egyszerűen elmagyaráztam neki a legalapvetőbb zenei ismereteket. Ja, ja, szólt időnként a fejét csóválva, de hamarosan rájöttem, hogy tanításaim nem tudtak utat nyitni  eszének legkülsőbb burkain át. Az igazi érdeklődés és figyelem hiánya, határozott ellenállás a tanulás iránt – emiatt hiúsult meg tanulása, és nem azért, mert buta lett volna, sőt…

Tutyi  szelid de nagyon éber gyerek, kedves, jólesik a társasága annak ellenére, hogy nincs éppen  kibékülve a higiénia alapszabályaival – az emberi test különféle szaganyagait illetően.

Több különös anekdotát őrzök Tutyitól. Egyszer azt kérdeztem tőle, tulajdonképpen mi az oka, hogy ő sosem táncol. Megdöbbenve “tudatlanságom” okán nagy szemekkel – és mintha megsértődött volna –   ezt válaszolta “Én?  Én nem táncolok. Én muzsikus vagyok!”

 Egyrészt napról napra megbizonyosodtam közömböségéről a tanulás iránt, másrészt pedig figyeltem Tutyi tehetséget, hogyan szórakoztatja és táncoltatja, főként a lányokat, és azért igyekeztem lelkesíteni, hogy próbáljon fejlődni, s akkor pénzt kereshet a lakodalmokon, roma ünnepeken. Ezt nagyon jó néven vette, tetszett neki, és ebbe kezdte beleélni magát. Végül eljött az a nap, amikor fénylő szemmel, fülig érő, elégedett mosollyal tudatta velem, hogy megvolt az első lakodalma, egy közeli faluba hívták meg, hogy ő szórakoztassa a násznépet. “Gratulálok, Tutyi! De… ingyen zenéltél vagy fizettek?” “Nem ingyen, hát!” – válaszolt kicsit sértődötten. Erre kiváncsiam megkérdeztem, mennyit kapott. Nem pénzzel, válaszolt büszkén, egy kis malaccal fizettek, majd meghízlalom karácsonyra.

Más alkalommal azzal lepett meg, hogy hozott magával egy eléggé kezdetlegesnek látszó tamburát. “Na milyen, tanár úr? Én csináltam, egyedül.” Ahogy mondom, a hangszer elég durva volt, de működőképes. Ezért megdicsértem a munkáért, és hozzátettem, hogy az igazi tamburáknak egy kicsit rövidebb a nyaka, ez túl hosszúra sikerült. Nézegette a tamburáját, nagyon komolyan, csendben, mintha erősen megfontolta volna az észrevetélemet. Nem telt két-három nap, amikor újra megmutatta a tamburáját. Eleinte azt gondoltam, egy másik tambura volt, hisz rövid volt a nyaka. “Most jó? Levágtam egy darabot és újra összeragasztottam” – mondta. Nem látszott, hogy a hangszer valahol “csonkítva” volt, ami bizonyíték Tutyi türelmére, precizitására és tehetségére. Az ugyancsak tény, hogy a tambura ugyanolyan működőképes maradt, mint hosszú nyakkal, elfogadhatóan lehetett rajta játszani. Tuyti, aki szinte nemt tud olvasni, osztani szorozni, sikeresen elkészítette első, Luthier-inashoz méltó munkáját!

 

Mikor oly hosszú idő után meghallottam köszöntő szavát ott, a városközpontépítő munkálatokon – úgy támaszkodván lapátjára, hogy semmi szándékot nem mutatván a rendeltetésszerű használatra –, arra a kérdésemre, hol van a gitárom erősen rázta a fejét. “Nem, nem én vótam, a Rómeó, ő vót, aki ellopta.” “És most hol van Romeó?”  A fejével találomra az iskola felé mutatott. “Ott bent van” – válaszolt. Félreértettem válaszát, és hitetlenkedve újra rákérdeztem. “Azt mondod, hogy Rómeó újra beiratkozott az iskolába?” “Nem, nem” – nevetett. “Ott van benn, a börtönben, és ott is marad sokáig.” Témát váltottam, és megkérdeztem, hogy játszik-e még roma ünnepeken. “Játszok hát, én muzsikus vagyok!” – állította határozottan és nagyon büszkén. Ezzel elbúcsúztam tőle, sok szerecsnét kívántam neki. Másnap újra áthaladtam a főtéren, láttam a munkásokat, de Tutyi már nem volt köztük.

 

Tehetség, képességek, hajlandóság, környezet, mind-mind meg tudják határozni egy ember sorsát, de ugyanúgy az akaraterő, a vágy, hogy valamin változtasson, hogy lelépjen a sehová sem vezető útról, és adományait kamatoztatva megkeresse a számára igazi, vonzó utat. Mi lett volna Tutyiból, ha nem a  bicskei Péróban, hanem máshol született és nevelkedet  volna? És mi lett volna belőle, ha meg lett volna benne az akarat és bátorság, a kitartás, hogy változtasson a sorsán? Mindenesetre nem kételkedem abban, nem tagadom le, hogy Tutyi minden kétséget kizárva zenésznek született, és mindig az is fog maradni. Feje búbjától egészen a talpáig igazi muzsikus. És egy igazi munkakerülő, lusta és szerethető cigány fickó.

Még nincs hozzászólás.
 
.

 

    

Csend, fény, zene…      leheletnyi misztériumában a lélek a mozdulat szobrászaként egy pillanatra megpihen… Talán álmodik, miközben a zene és a csend együttes játékában  fel is ébred, rádöbben újra és újra arra a valóságra, hogy Isten sokkal inkább átsejlik a minket körülölelő világban semmint szembetűnik. – Ez az Istennel való finom találkozás szólalt meg az „Amor Sanctus” együttes muzsikáján keresztül...

D. A.  >>>

 

 
Blog
Friss bejegyzések
2016.05.24. 12:28
2014.12.15. 15:54
2013.12.06. 10:58
2011.10.30. 14:49
2011.10.05. 08:32
Friss hozzászólások
 
Amor Sanctus hírelevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Írj nekünk!

KAPCSOLAT

amorsanctus@yahoo.com

 

 
AS Videók

   

 

 
Karácsonyi oratórium

KARÁCSONYI ORATÓRIUM

(részletek)

>>>

 
Óra
 
linkek
 
Tartalom

A csillagjövõ asztrológia,nagyon sok olvasmányt,ezoterikus,témákat,szoftvereket és óriási nyári akciókat ajánl, NEKED!    *****    Egy blog rólam, velem, mert szeretek ide írni. Ðzsí. *** Augusztus 25-én PlayDay, azaz játéknap sok-sok nyereménnyel! :)    *****    Tudod hol van és mit jelent a horoszkópodban a Felszálló holdcsomópont? A Chiron? A Lilith? Én megmondom.Látogass meg!    *****    Gyere és nézd meg a lovas és állatos blogom.Különbözõ érdekes történetekkel és sok friss blogbejegyzéssel.Jó nézelõdést!    *****    Ünnepi minijáték vár rád! Kattanj rá, küldd be a megoldást, és NYERJ! =)    *****    Az ASZTRO-suli mindenkit Szeretettel vár. Tanuld meg az asztrológiát a saját horoszkópod elemzésével -TELJESEN INGYEN!    *****    A csillagjövõ asztrológia portálon akció! Születési horoszkóp + 3 év elõrejelzés + Párkapcsolati elemzés 2000 Ft. katt!    *****    Szereted a humort, jó zenéket? Szeretnél ilyen mûsorban részt venni? Keress oldalamon!    *****    "Revealing the truth is like setting a match on fire. It can bring light or set your world on fire." | PROJECT D.C.    *****    PROJECT DC egy futurisztikus-disztópikus SZEREPJÁTÉK! Bármikor szívesen látjuk a csatlakozókat!    *****    Ne maradj le semmirõl, értesülj elsõ kézbõl a Selena Gomezzel kapcsolatos hírekrõl! Hat éve várja a látogatókat az oldal    *****    Református exmisszus-gyakornok, jégkorong, izomautók, rap zene. Igen, ez mind én vagyok! Hogyan? Nézz be és megtudod! :)    *****    Szeretsz írni? Lenne egy jó témád, amit megosztanál másokkal? Akkor kattints, és nyerj egy vendégposztot nálam! :)    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Szeretsz filmet nézni? Akkor itt a helyed! Nézz filmet facebook messengeren. Klikk ide!!!!    *****    MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER / egy májusban született lány blogja / MAYFLOWER    *****    DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE! DESIGN KÉSZÍTÕT KERESEK! 100 KREDIT ÉS MEGJELENÉS JÁR ÉRTE!    *****    ***Egy blog. Egy lány. Egy élet.*** Ðzsí blogol. *G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS ugyanitt. Ha hiányzik a régi közösség.*BLOG***    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Nézz filmet facebook messengeren!!!! Klikk! Klikk!